Elhatároztam, hogy nem erőltetem tovább Brisbane-t. Foglaltam egy kocsit a hátralevő néhány napra, mert találtam egy tök jó dílt az LP alapján. Napi $23-ra jött ki (Állat! - örültem túl korán...). Reggel nyolckor kellett felvenni a verdát a halál faszán (a reptér mellett). Ez mondjuk annyiban hasznos is lehetett volna, ha épp járó-távolságban tudom letenni a kocsit hazautazás előtt (nyilván nem).
Kibuszoztam Hendrába, és csillogó szemekkel vetettem volna magam a verdára, de a papírmunka és az anyagiak már fekete fellegekként gyülekeztek a fejem fölött... A csaj lehúzta a hitelkártyámat, és rögtön kiderült, hogy a standard biztosításos opcióhoz szükséges 1 rugó AUD-nyi kaucióra már nem futja az aktuális egyenlegemből... Hinnye! Pont tegnap osztottam-szoroztam, hogy vajon elég lesz -e a kocsira, meg a szállásra a hátralevő keret (amiről fingom nem volt, hogy mennyi, mivel számolatlanul fizettem az összes nagyobb kiadást a kártyáról). Akkor mi legyen? Kérhetem a fullos biztosítást, amihez már nem kell a bond... Az mennyi? - már előre húztam a számat, hiszen én elvből nem fizetek semmire biztosítást, ha nem muszáj. (Ne felejtsük el, hogy biztosítónál dolgozom, úgyhogy nem kívánok ezeknek önként egy centet sem a zsebébe tömni, mert tudom, hogy nincs rá szükségük...)
60 dollár... Nem volt más választásom, úgyhogy kicsengettem; így az összes lehúzós extrával ($15 reptéri lerakás, meg $25 adminisztrációs díj - az meg mi a kurva anyád??? Nem az a dolgotok, hogy autókat kölcsönözzetek ki?!?) napi 42-re jött ki az autó. Ez még ugyan mindig nem rossz, de hát nem erről volt szó... (Hajlamos vagyok elfelejteni, hogy itt Amerikában vagyok, tehát mindenki ott húz le, ahol lehet. Bele sem merek gondolni, hogy mibe fájt volna mindez egy mainstream kölcsönzőtől...)
Átvettem a Hyundai Getz-t, és végre a visszafogott mennyiségű ló közé csapva megcéloztam a Gold Coast-ot.
Életemben először most lassabban mentem, mint a forgalom ritmusa, mert Attila figyelmeztetett, hogy itt szigorúbban veszik a speed limitet, mint Zélandon, és a végén még a bőrt is lenyúzzák rólam. Útközben nyilván volt még egy fizetős híd is... (D'OH!)
...
Megérkeztem Surfers Paradise-ba. Tovább olvasás előtt ezt tessék végignézni:
Nnna! Most, hogy megadtam az alaphangot, mehetünk tovább... Látszik, hogy szezon vége van; szerintem itt a nyár közepén meg sem lehet mozdulni a tömegtől (csak megsaccoltam, hogy nézhet ki a környék, ha az egyen-felhőkarcoló szállodák mind tele vannak...) Na keresek egy backpackit, és lehúzok a vízhez (már megnéztem: itt is van vagy 26 fok).
Bazzz!!! Most ment el mellettem egy Harley-s párocska rohamsisakban és dupla-csíkos mackónadrágban!!! Nem tudtam elég gyorsan elővenni a fényképezőt...
...
Berontottam a "Cheers" backpackersbe, aztán lesétáltam a partra. Közben ebédre felszippantottam egy beef-laksát (híg, currys lében főtt egyben hagyott méteres cérnametéltről van szó némi hússal, meg zöldséggel). Most ettem ilyet először, pedig otthon is mindenhol lehet kapni. Kíváncsi volnék, hogy a vágott szeműek ezt hogy eszik? Sőt: hogy ez egyáltalán micsoda? Nem azt mondom, hogy rossz volt, csak nehéz eldönteni, hogy tulajdonképpen ez most főétel, vagy leves? Nekem speciel nincs olyan húzásom, hogy e mellé még mást is kellett volna ennem. Szerintem Délkelet-Ázsiában pont erre megy ki a játék: egy jó nagy tál vizes tésztával feltöltik a belüket, és elvannak vele estig.
Akinek a főcím alapján nem lett volna egyértelmű, hogy ozzi-Floridában vagyunk, annak itt van egy kis Daytona Beach-flash:
Az utolsó volt a leglátványosabb (pont arról sikerült a legszarabb képeket csinálni...). 147 köbinches turbós "Renegade" blokk (bármi legyen is az...). A neve "Lucifer", és 125000 dollár (nem írtam el a nullákat). Ja; és 300/35-ös hátsó gumi van rajta. Megkérdeztem az eladó-srácot, de nem tudta megmondani a tengelytávot. (Én olyan 2.5 méternek saccoltam ránézésre...). 45 fokos villaszög. Tulajdonképpen mindent elkövettek, hogy a motor használhatatlan legyen - 125 ezerért. Egy csőrös-nyerges Scania biztos, hogy kisebb helyen csinál meg egy Y-t...
...
Leértem a bíccsre...
Zsuzsiék meséltek erről, mielőtt elindultam. Igaza volt Andrásnak: Bondi Beach csipás macska nem lehet ehhez a Surfers Paradise-hoz képest... (Persze amaz lehet, hogy híresebb, úgyhogy buksisimi a sydney szörfösöknek: "Jól van kisfiam; örüjjé!") Mindenki el tudja képzelni, hogy ez milyen lehet, ha már ott is a földről kellett felszedni az állkapcsomat. Öööööö... Nem: mégsem tudjátok elképzelni! Ilyet eddig még csak TV-ben láttam, és akkor is azt hittem, hogy CGI... A víz pedig 25-26 fokos. Május elején! Nagy élet ez, na! Aucklandieknek: Brisbane-től ez annyira van időben, mint a North Shore-tól az a szakadt Piha, vagy Muriwai. Ilyen nyálcsorgatós poszt is kellett már: ne mondjátok, hogy mindig csak sír a szám...
Na megyek. Mártózom még egyet az elbaszott két méteres hullámok között. Ha végül tényleg ideesz a rosseb élni, akkor végre lesz motivációm rendesen megtanulni szörfözni.
...
Kolbászoltam még egy kicsit a faluban este; ilyenkor egy bazi nagy búcsúvá változik a hely (bár mondjuk nappal is az). Az egész arról szól, hogy egyél, igyál és költsd a pénzt minden elképzelhető és elképzelhetetlen faszságra. Most szerdán "night market" is volt; el is követtem azt a hibát, hogy végigmentem rajta. Ezt a tengerparti sétányon rendezik, és kártyajóstól a bizsuáruson és aromagyertyáson keresztül a bio-kecsketej-szappanig minden értelmetlen baromság képviseltette magát (voltatok már vásárban; tudjátok, hogy milyen). Most visszajöttem a Cheers-be, és épp megbeszéltük a belga roomie-mmal, hogy holnap vagy holnapután tényleg menjek el szörfözni, ha már ilyen kevés időm van itt - akármilyen drága is a deszka-bérlés (ő napi 2 dollárért kapott Balin, itt meg 30). Azt is mondta, hogy ezek a hullámok igazából nem is jók, mert a partra párhuzamos a hullámfront, és az egész hosszon egyszerre törnek (ahogy elnéztem, ez mondjuk tényleg igaz). Van viszont kicsit délebbre egy másik beach (Burleigh Heads), ami ÉNY-DK irányú: ott rézsútosan érkeznek a hullámok (az LP is írja, hogy right-hander-ek), és ezért a törés előtt haladva az egész hosszuk végigszörfözhető. Még alszom rá egyet, mert holnap eredetileg valamelyik szomszédos vidámparkba akartam menni.
Ja! Mielőtt elfelejtem: láttam itt délután 2 bedroom-os, 2 fürdőszobás apartmanokat már 1.2 millió dollártól. (A most épülő Hilton Tower projekt utolsó szakaszának a lakásait árulják.) Tessék vinni (hamar, hamar, mert elfogy!):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése