Limo

A minap a benzinkútnál különös jelenet szereplője voltam. Tankolás közben hogy, hogy nem, odajött hozzám egy fehér inges, nyakkendős 50 körüli pali egy liter olajjal a kezében. Azt kérdezte, hogy értek -e az autókhoz. (A sötétben baseball-sapkával a fejemen messziről valószínűleg boyracernek tűnhettem...) Mondom, hogy tudok róluk ezt-azt. Neki kigyulladt az olaj kontroll-lámpa a műszerfalon, es úgy gondolta, hogy megáll itt a kútnál rátölteni egy kicsit, de nem tudja, hogy mennyit kell... Nem tudnék -e neki segíteni? De, mondom; megnézem. Így is tettem. Úgy 8 centivel volt túltöltve neki az olaj a felső jelen... Biztos benne, hogy a motorolaj-lámpa gyulladt ki? Elmondtam, hogy szokott lenni a váltóolajnak is kontroll-lámpája. Egyébként meg jobban teszi, ha rögtön elviszi egy szervízbe, ahol leeresztik a túltöltött olajat, mert különben kinyírja a motort. (A múlt szezonban így vágta haza Hokan egyik V-Stromját egy német fasz...) Hát... nem tudja. Sárga volt a lámpa. Az a váltóolaj lesz - mondom. Közben ő már elővette a kesztyűtartóból a user-manualt, és lázasan lapozgatta... "Megvan! Ez volt az! Lehet, hogy ez nem is az olaj-lámpa..." - mutat rá a "check engine" ikonra...

Hülye vagy fiam! Ülj le! Egyes! - gondoltam, de csak annyit mondtam neki, hogy most a legrövidebb úton menjen haza, és onnét az első útja másnap reggel a szervízbe vezessen, ahol leeresztik a felesleges olajat, es ha már ott van, akkor kiolvassák a hibakódját is.

Az a bámulatos a fogyasztói társadalomban, hogy az ilyen emberek nemhogy nem halnak éhen, de ingatlan-ügynökként, vagy sales-esként remekül prosperálnak: ennek a fazonnak is valami egy-két éves metálszürke nagy testű VW-je volt. Félreértés ne essék: én nem mondom, hogy mindenkinek értenie kell az autókhoz, de az azért elvárható lenne, hogy el tudja dönteni, hogy ért -e...

Megvan a nagyon jó oka annak, hogy ezt elmeséltem. Hiszen minden férfiember életében eljön a pillanat... A megvilágosodás, hogy ezen a sárgolyón eddig eltöltött éveit úgy tengette, hogy soha nem volt még egy aprócska kis gusztustalanul burzsuj luxus-limuzinja sem. Ebben a minutumban rádöbben, hogy égető szüksége van például egy 3200 köbcentis, V6-os motorral rendelkező hodályra, ami tele van rakva mindenféle nélkülözhetetlen felszereléssel, úgy mint: elektromos visszapillantó tükrök és ülések, szivargyújtó a hátsó üléssor utasainak is, satöbbi, satöbbi. (Persze a többi, ma már nyilvánvalónak tekintett hülyeségen kívül...)

Nekem ez a viszketés pár hete kezdődött. Nehéz helyzetben voltam, mert eddigi autóvásárlásaim során én a patkányautó-stílus követője voltam: ízlésem es meggyőződésem - miszerint Új-Zélandon normális ember nem ad ki szabad szemmel is látható összeget egy kocsiért, mivel az másra is fordítható - nem igazán tűnt kompatibilisnek a vággyal, hogy olyan autót vegyek, amit általában a fent említett embertípus használ. Úgymond ingoványos talajra tévedtem ebben a számomra ismeretlen piaci szegmensben...

Az egész úgy kezdődött, hogy egyszer csak megláttam a TradeMe-n egy cápa-orrú 91-es Mitsubishi Diamante-et (Európában Sigma) 1500-ért. Miután időközben egy kicsit megint kezem közé kaparintottam Csanádék Fordját, a viszketés csak erősödött. Kutakodni kezdtem, hogy a nekem tetsző hasonló korú autókat mennyiért szórják. Eléggé meglepődtem azon, hogy nem is ritka a $2000 alatti nagy-autó. Elmentünk Andrással megnézni a Mitshi-t, aztán rögtön utána egy bőrös-fullos, de hengerfej-tömítéses Honda Legend-et. Bár mindkettőt otthagytuk, azért tanulságos volt látni, hogy elképesztő a különbség a két ugyanolyan idős kocsi között: a Honda kb. 10 évvel fiatalabbnak látszott (pedig a Mitsi megkímélt állapotúnak szamított...). Elhatároztam, hogy rászívom magam a Legend-hirdetésekre... Szegény Gogi barátom, ha ezt olvassa, mostanra már biztos, hogy sírva fakadt: az összes ilyen kocsi közeléből is csörlővel húzna az ellenkező irányba... Tudom; egyébként én is azért utálom a Hondát, mert az a legfranciább japán autó (és motor): ha valamit kétféleképp is meg lehet csinálni, akkor a Honda mérnökei biztos, hogy a bonyolultabbik megoldást választják. De azért azt is el kell ismerni, hogy ezt tényleg ők csinálják a világon a legjobban... Azt is tudom, hogy mondtam már, hogy soha többé nem veszek Hondát... Sajnos azonban tudjátok, hogy rögtön elgyengülök, ha hulladék, bontó-szökevény járművekről van szó, úgyhogy most kénytelen voltam segget csinálni a számból...

Megnéztem még három Legend-et. Először egy grafit-metált, ami a képeken tűrhetően nézett ki, de közelről élőben olyan volt, mintha cigányok nem jártak volna vele, hanem LAKTAK VOLNA BENNE... A check engine lámpa folyamatosan égett, és amikor a visszaúton megálltam, hogy legalább körbenézzem, hogy milyen cuccok szoktak még az ilyenekben lenni, akkor nem tudtam visszaindítani. Mondjuk gyorsan kiderült, hogy csak lazán volt rárakva az akksi-saru, de azért akkor is... Pedig ebben még volt electro gyrocator is!

Aztán megnéztem egy olajzöldet (ilyet még nem is láttam), amiben sajnos nem volt cruise-control, pedig azt nagyon szerettem volna.

Végül megnéztem egy mélykéket (olyat, amilyen a Prelude-öm is lehetett vagy 15 évvel azelőtt, hogy megvettem... azt "midnight blue"-nak titulálta a rajta levő címke). Sajnos ennek már hámlott a motorháza, a teteje, meg a csomagtartója is. Ezen kívül volt a szélvédőn egy jó nagy kőfelverődés, és a vezető-ülés is olyan volt, mintha 20 évig Lagzi Lajcsi taxizott volna vele. A kiwi faszinak, aki árulta pedig olyan szófosása volt, hogy nem győztem kivárni, hogy elmenekülhessek...

Tegnap végül megvettem az olajzöldet. Ez sem tökéletes, de egészen szürreális összegért jutottam hozzá (ráadásul 164 ezer km-rel: ilyen keveset futott autóm még nem is volt!). A kínai fickó május óta árulta, és én voltam az első, aki effektíve meg is nézte a kocsit. Nem volt túl nagy kihívás lealkudni...

Az eddig tapasztalt hibák:
- a légkondi nem megy (a kompresszor jó, de a gáz elillant) Ezt majd megpróbálom Imivel okosban feltöltetni...
- a vezető oldali ülés háttámla-döntő motorjának a kapcsolója be van ragadva
- a rögzítőfék-kioldó kar (taposós "kézifék" van benne) visszahúzó rugója hiányzik
- apró horpadások, és festék-lepattogzások itt-ott (kaptam hozzá egy flakon spray-t)
- kezdődő jobb oldali féltengely (ezt csak most vettem észre...)
- gyengécske fék
- és a legnagyobb mumus: ABS kontroll-lámpa... Nyugi, Gogi!!! Kiolvasom a hibakódot, és ripsz-ropsz megcsinálom... Ha mégsem sikerül, akkor viszont rögtön szakszerűen kikötöm a picsába a kontroll-lámpát... :)

Az érzés azonban, ahogy egy ilyen uszály vonul, az elmondhatatlan. Tegnap úgy éreztem magam, mint aki be van tépve. Szerintem akkor láttak így utoljára, amikor karácsonyra megkaptam az első pedálos Moszkvicsomat...



Egyébként épp most jár le a WOF a másik két kocsimon, úgyhogy itt volt az ideje venni egy olyat, amin még van... Most már viszont vigyáznom kell, mert már közelítek a Zélandon hatályban levő éves autóvásárlási limithez, ami fölött kereskedői engedélyt kell kiváltanom...

Tiszta Ááámerika! Gordon Gekko bekaphatja!!!