Fishers track

Este derült ki, hogy tényleg jól tettük, hogy a "42" felső végén táboroztunk. A másik igéretes track, amit a mountain-bike-os könyvemből kinéztünk másnapra ugyanis pont National Park town-ból indult, ami meg a másik irányban volt 10 percre. A Fishers track egészen más jellegű út: nem gyors, zúzott köves "toljuk neki!"-pálya, mint a 42 a legtöbb helyen, hanem sikamlós, technikás, és lassú (nekem igazából jobban is tetszett). Csúszós, nedves-agyagos lejtő (ahol megelőzött a hatsó kerekem...), csúszós sártenger, és csúszós friss füves út váltogatja egymást végig. Krisztián vért izzadt, mire végigértünk rajta, pedig ez csak 15 km volt. Nem elég, hogy vagy másfélszer olyan nehéz az ő vasa, mint az enyém; ráadásul ilyen szar "dual-purpose" gumik vannak rajta:



Nekem egészen használható bütykös gumik vannak fenn, mert hiába használom főleg munkába járásra a gépet; az a 10 százaléknyi off-road használat élvezhetetlen lenne aszfaltra való abroncsokkal. Mondjuk tudnék még használni plusz 15-20 lóerőt is, de hát nem lehet minden tökéletes... Először valami öreg power-szelepes kétütemű 250-est akartam venni, mert az Imi szerint az "letépi a tökömet". Az évtizednyi Simsonozást, MZ-zést és olaj-törölgetést felidézve viszont papirkutya lettem; jó lesz nekem egy gyengécske négyütemű is (túl sok pénzt nem akartam kiadni egy 400-asra). Végülis nem akarom felszántani vele az egész határt (dehogynem...). Ezen kivül a négyütem nem is zabál annyit (Nem mintha ez többet számitana, mint egy pár dingókutya-vese, de hát valamivel önigazolnom kell magam...).

Szóval Krisztián megszenvedett a dagonyás gödrökkel... Ebbe például vagy fél köbméter korhadt fát beletermeltünk, mire ő is nekivághatott (hiába tűnik úgy; nem lehetett kikerülni, és kb. térdig ért a sár):

Robotzsaru hidat épít

A track második fele egyébként a hegyoldalban kigyózott végig olyan 3-4 méter szélességben:



A kilátás nem volt gyenge...





Itt még agresszív:



De a végére eléggé lekókadt...



Végül egy gravel-road-ra lyukadtunk ki. Én szivesen megcsináltam volna a tracket visszafelé is, de nem akartam, hogy Krisztiánnak elmenjen a kedve az egésztől, igy a főúton motoroztunk vissza a campsite-ra. Egy six-pack - nem túl sietős - felszippantása után pakoltunk, és már nyomultunk is haza...