Hosszú hétvége volt, mert február 6. itt nemzeti ünnep: Waitangi day a maorik és a fehérek közötti béke napja. Igazából már csütörtök este is elindulhattunk volna, de sikerült az egész péntek délelőttöt elkúrni, úgyhogy kb. 1 órakor röffentettük a busz motorját, hogy északnak lóduljunk. Kiváncsian vártuk, hogy Silverdale-be érjünk, ahol kipróbálhattuk a néhány hete átadott fizetős bypass-t:
Egyébként a múlt hétvégén már majdnem végigmentem rajta, de aztán végül győzött a józan ész: motorral a szerpentines "régi" úton kell menni, ahol kihagyhatatlan kanyarok vannak, melyeket a maximális felhasználói élmény biztositása érdekében slusszkulcsig ledöntött motorral 140-150-nel kell bevenni.
Most viszont a busszal jöttünk, amivel a kanyarvadászat korántsem annyira izgalmas. Megvettük hát a silverdale-i benzinkúton a ticketet, és nekivágtunk. Nagyon fasza az új út: forgalom-mentes időszakban is kb. 20 perccel röviditi le a régi útvonalat, de például a vasárnap esti csúcsban (amikor mindenki jön haza a vikendről) akár egy órányi araszolást is megspórolhatunk vele (pláne, hogy legalább a forgalom felét leveszi a régi útról)
Úgysem fogjátok elhinni (mert nem láttatok még ilyet...), de azért elmesélem, hogy hogyan megy az autópálya épités egy majdnem-demokráciában (demokrácia nem létezik; akinek más a véleménye, azzal szivesen vitatkozom a kommentek alatt).
Adva van egy egysávos út, ami nem csak hogy szűk keresztmetszetet jelent az észak-déli irányú forgalom számára, de a rögtön hozzá csatlakozó autópálya kihasználását is megtorpedózza. Az állam észreveszi, hogy szükség van egy elkerülő-útra, tehát épittet egyet. Ennek az útvonalát viszont úgy tervezteti meg, hogy a generál-kivitelező:
- nem fúrhat minden kibaszott vakondtúrásba alagutat,
- nem épithet minden kutya által kikapart homokozó-gödör fölé völgyhidat.
Az állam még csak nem is állit fel forgalom-lassitó/dugó-generáló beléptető kapukat sem a végeire (mint ahogy a világ legszabadabb országában csinálnák...) Helyette automatikus rendszám-leolvasó kamerákat, meg kioszkos jegyautomatákat rak a közeli benzinkútra.
Mikor az út elkészült, nem adja oda ajándékba felette a teljhatalmat egy filléres alibi koncessziós-szerződés keretében. Később igy nem is próbálja meg visszavásárolni ugyanezt arany-áron. (Idézet a LandTransport oldaláról: "It is important to note that enabling Road Controlling Authorities to develop toll roads does not constitute privatisation of roads.") Helyette az útdijat viszont úgy állapitja meg, hogy ne kelljen a méreg-drága üres autópálya mellett még mindig a régi úton átdübörgő, földgyaluhoz hasonló remegést keltő kamionoknak szétbasznia az út menti házakat (pedig itt földrengés-biztosra vannak tervezve az épületek, tehát még ezt is leszarhatnák...):
És az egész végén - láss csodát! - a projektből mindenkinek származik haszna; nem csak egy maréknyi zsidónak, aki közpénzen felduplázná a - már előtte is számon tarthatatlan nagyságú - vagyonát, miközben a munkát elvégző kisvállalkozók tartják a markukat a végleg elvesztett pénzükért.
Persze végül azért akad néhány mormogi hülyenyugdijas is, aki azon veri a nyálát, hogy a frissen beüzemelt rendszernél háromnegyed órát kellett sorban állnia a jegyért - ahelyett, hogy a marhája megvette volna elővételben online, vagy utólag(!), mert még 3 napig megteheti... Azt, hogy ezek csak unatkozó nyuggerek lehehetnek onnan tudom, hogy ugyanezeknek csak annyi agyuk van, hogy a zaklató e-mailjeiket a Toll NZ cimére küldik, ahol Bogi olvassa oket, mert ott ő a titkárnő... A cég homepage-ének tetején (www.toll.co.nz) futó flash-ekről persze nyilvan ordít, hogy ez egy szállítmányozó vállalat, aminek annyi köze van a fizetős úthoz, hogy a teherautói néha azon futnak. Ha ezt nem látnák, akkor viszont rögtön a második sorban irja is... Ezen kivül a kormányzati oldal URL-je (www.tollroad.govt.nz) ki is van táblázva az autópálya mellé- ugyanúgy, mint az útdijak.
Na jó; holnap írok valamit a kirándulásról is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése