Ingatlan

Ez eléggé közérdekű, úgyhogy gondoltam, hogy írok belőle egy posztot...

Nagyjából két hete elkezdtem nézelődni, hogy milyen házat/lakást lehetne itt a környéken vásárolni, amibe végszükség esetén bele is lehet költözni, de elsősorban jó arra, hogy az ember nehezen összekuporgatott kis pénzének az értékét mondjuk megőrizze. Nagyjából egy hétre rá ez a gusztustalan, nyálkás féreg kormány bejelentette, hogy az ingatlan-vásárlási illetéket, amit tavaly decemberben levittek, hogy jól be tudjanak vásárolni, nemsokára durván a duplájára fogják megemelni. A részletekbe most nem megyek bele, de ez nyilvánvalóan egy jó húzós árrobbanást fog generálni a rendelet érvénybe lépésének pillanatáig.

Először is közhely, hogy a londoni ingatlanok drágák. A londoni ingatlanok ára abszolúte átlagos: sokkal drágábbak, mint például 2 éve voltak, de lényegesen olcsóbbak, mint amennyibe 2 év múlva fognak kerülni.

Mégis nagyjából szerettem volna képbe kerülni arra vonatkozólag, hogy az én takaróm meddig ér itt. Dióhéjban azt mondhatom, hogy az összeg, amekkora értékben én terveztem ingatlant venni (~220-240K font) arra jó, hogy egy 25-40 négyzetméteres botrányosan lepusztult állapotú studio-t, vagy 1-bedroomot vegyen mondjuk közepesen szar környéken, avagy ugyanezt közepesen lepusztulva egy erősen késdobálós kerületben. Ez ugye forintban 100 millió, míg NZD-ben 530K - plusz-mínusz apró. Hozzá kell tenni, hogy a hármas zóna környékét mondom, ahová még éppen elér a metró. Ezek a paraméterek sacc-per-kb érvényesek, de nagyjából elhelyezik a koordináta-redszert...

Az aucklandi viszonyok után londoni ingatlanokat nézni egyébként is sokkoló élmény; az itteni lakások nyolcvan százalékába egy minimális higiéniai- illetve komfort-igenyekkel rendelkező új-zélandi oposszum is csak fog-csikorgatva költözne bele.

A lehetőségek a város központjától való távolodással nyilván arányosan bővülnek, de ugye kérdés, hogy mennyi invesztíciós értéke van egy két-három hálószobás szánalmas kis sorház-darabkának a halál retkes faszán, ahová már a varjak is útlevéllel járnak... (Valamennyi biztosan, mert az emberek itt nem általlnak kétszer két, vagy akár 2 és fél órát is ingázni, amire ugye én semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó.)

A másik lehetőség, hogy felvesz az ember annyi hitelt 25-30 évre, amennyi kisebb pacific-államoknak az éves GDP-jével egyenértékű. Mondjuk én abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy ezt megtehetném, mivel IT contractor vagyok, és azok köztudottan aranyat szarnak (van olyan bank, amelyik ezt értékeli)...

Hát lesz min gondolkodnom a következő egy-két hónapban.