Nehéz nyelv az angol. Biztos vagyok benne, hogy honfitársaim 99%-a nem tudja igazán jól átültetni angolra a következő mondatot:
"Ez a kurva metró megint pirosat kapott; most szophatjuk a faszt itt a délutáni csúcsban, mint a heringek."
A helyes fordítás így hangzik:
"This train is being held at a red signal, and should be moving shortly."
2015. január 22., csütörtök
2015. január 18., vasárnap
Portói
Eseménytelenul csorognak a téli hónapok. Ilyenkor mindig felüdülés egy-egy váratlan apróság, ami megtöri a szürkeséget...
Tegnap este bevásároltunk a LIDL-ben. Nekem soha nem ez a nap fénypontja, de ha már muszály elmenni, akkor legalább veszek valami csemegét. Ezúttal egy igen látványos palackra csaptam le. Bármi is lehetett volna benne, de mivel a "vinho", "port", "porto", "portugal", és a "20%" kifejezések helyezkedtek el összevissza a cimkéken, ezért úgy éreztem, hogy nagyon nagyot nem bukhatok vele – még annak ellenére sem, hogy egyrészt halvány fingom sem volt, hogy mi az a portói, másrészt meg, hogy vajon ez az -e...
Hazaérve rögtön felnyitottuk, megkóstoltuk, és BESZARTUNK, mivel egyikünk sem ivott még ilyet (annak, aki még szintén portói-szűz: valami olyasmi, mint a Tokaji – oxidatív, alattomosan odabaszós desszertbor - csak sokkal olcsóbban...). Gyorsan ráugrottam a Google-ra, hogy megtudjam: mégis mi a bánatot iszunk???
Először is kiderült, hogy a “port wine”, vagy csak egyszerűen “port” tényleg azt jelenti magyarul, hogy “portói”. A netes források alapján most megpróbálom mérsékelten pallérozott történelmi/politológiai műveltségemmel rekonstruálni, hogy mégis mi ez, és hogyan születhetett...
A sztori a 18. században kezdődik, amikor is az angolok és a franciák – a változatosság kedvéért - éppen a második százéves háború keretében baszták egymást. Az angol flotta blokád alá vonta a francia kikötőket. Senki sem számolt viszont azzal a kellemetlen mellékhatással, hogy így gyakorlatilag megszűnik a francia bor-export... Mivel a saját elkúrt éghajlatukon ugye nem lehet szőlőt termeszteni, ezért az angoloknak alternatív alkohol-forrás után kellett nézniük (meg aztán ők a termelésnél mindig is sokkal jobban értettek ahhoz, hogy odamennek, ahol valami jóság van, és egyszerűen elhozzák...) A következő legközelebb eső bortermelő vidék az Ibériai-félsziget. Hamar kiderült viszont, hogy sajnos az onnan hordókban szállított bor megecetesedik, mire Angliába ér.
A teljesség kedvéért itt hozzá kell tennem, hogy egyes források szerint eddig azért sem hoztak onnét bort, mert a francia sokkal jobb. Az én különvéleményem viszont az, hogy lófaszt. Egyrészt az, hogy egy bor egy másiknál jobb -e, illetve hogy mennyivel, az ízlés kérdése. Másrészt a francia bornak általában van egy történelmi túl-hypeoltságból adódó sznobizmus-faktora (amit mindenki – de főleg az angolok – hajlamosak felkapni, és tovább pörgetni... A soviniszta franciák meg nyilván adják alájuk a lovat.) A harmadik – és szerintem a megecetesedés után legfontosabb – oka annak, hogy az angolok addig nem importáltak mediterrán bort, az az, hogy az angolnak tulajdoképpen mindegy mit iszik, amíg jól be tud tőle baszni. (Így testközelből elég jó rálátásom van a nemzeti kulináris, és alkohol-fogyasztási igényesség szintjére...) További elgondolkodtató tény, hogy ma a portói legnagyobb fogyasztói a franciák...
Abban a pillanatban tehát, amikor a francia bor-folyam elapadt, tenni kellett valamit... Szerencsére valaki kitalálta, hogy az erjedés egy bizonyos alkoholfok felett megáll. Portugáliában tehát fogták a erjedésben levő mustot, és fellocsolták borpárlattal olyan 19-22 fokig. (Apró figyelmesség, hogy így ráadásul édes is marad, mert még az a cukortartalom sem forr ki, ami egyébként igen) Így már a bor hordóban is kibírta azt a durván ezer tergeri mérföldet.
A portói-készítésnek nyilván meglehetősen bonyolult és szigorú szabályrendszere van. Csak a Douro folyó völgyében termett meghatározott fajtájú szőlőkből készülhet. Nagyon vázlatosan a borok 3 fő kategóriába sorolhatók (még a magyar Wikipedia is angolul adja meg):
Legközelebbi bevásárláskor megvizsgálom a ruby portot is – jó, ha szélesedik az ember látóköre...
Tegnap este bevásároltunk a LIDL-ben. Nekem soha nem ez a nap fénypontja, de ha már muszály elmenni, akkor legalább veszek valami csemegét. Ezúttal egy igen látványos palackra csaptam le. Bármi is lehetett volna benne, de mivel a "vinho", "port", "porto", "portugal", és a "20%" kifejezések helyezkedtek el összevissza a cimkéken, ezért úgy éreztem, hogy nagyon nagyot nem bukhatok vele – még annak ellenére sem, hogy egyrészt halvány fingom sem volt, hogy mi az a portói, másrészt meg, hogy vajon ez az -e...
Hazaérve rögtön felnyitottuk, megkóstoltuk, és BESZARTUNK, mivel egyikünk sem ivott még ilyet (annak, aki még szintén portói-szűz: valami olyasmi, mint a Tokaji – oxidatív, alattomosan odabaszós desszertbor - csak sokkal olcsóbban...). Gyorsan ráugrottam a Google-ra, hogy megtudjam: mégis mi a bánatot iszunk???
Először is kiderült, hogy a “port wine”, vagy csak egyszerűen “port” tényleg azt jelenti magyarul, hogy “portói”. A netes források alapján most megpróbálom mérsékelten pallérozott történelmi/politológiai műveltségemmel rekonstruálni, hogy mégis mi ez, és hogyan születhetett...
A sztori a 18. században kezdődik, amikor is az angolok és a franciák – a változatosság kedvéért - éppen a második százéves háború keretében baszták egymást. Az angol flotta blokád alá vonta a francia kikötőket. Senki sem számolt viszont azzal a kellemetlen mellékhatással, hogy így gyakorlatilag megszűnik a francia bor-export... Mivel a saját elkúrt éghajlatukon ugye nem lehet szőlőt termeszteni, ezért az angoloknak alternatív alkohol-forrás után kellett nézniük (meg aztán ők a termelésnél mindig is sokkal jobban értettek ahhoz, hogy odamennek, ahol valami jóság van, és egyszerűen elhozzák...) A következő legközelebb eső bortermelő vidék az Ibériai-félsziget. Hamar kiderült viszont, hogy sajnos az onnan hordókban szállított bor megecetesedik, mire Angliába ér.
A teljesség kedvéért itt hozzá kell tennem, hogy egyes források szerint eddig azért sem hoztak onnét bort, mert a francia sokkal jobb. Az én különvéleményem viszont az, hogy lófaszt. Egyrészt az, hogy egy bor egy másiknál jobb -e, illetve hogy mennyivel, az ízlés kérdése. Másrészt a francia bornak általában van egy történelmi túl-hypeoltságból adódó sznobizmus-faktora (amit mindenki – de főleg az angolok – hajlamosak felkapni, és tovább pörgetni... A soviniszta franciák meg nyilván adják alájuk a lovat.) A harmadik – és szerintem a megecetesedés után legfontosabb – oka annak, hogy az angolok addig nem importáltak mediterrán bort, az az, hogy az angolnak tulajdoképpen mindegy mit iszik, amíg jól be tud tőle baszni. (Így testközelből elég jó rálátásom van a nemzeti kulináris, és alkohol-fogyasztási igényesség szintjére...) További elgondolkodtató tény, hogy ma a portói legnagyobb fogyasztói a franciák...
Abban a pillanatban tehát, amikor a francia bor-folyam elapadt, tenni kellett valamit... Szerencsére valaki kitalálta, hogy az erjedés egy bizonyos alkoholfok felett megáll. Portugáliában tehát fogták a erjedésben levő mustot, és fellocsolták borpárlattal olyan 19-22 fokig. (Apró figyelmesség, hogy így ráadásul édes is marad, mert még az a cukortartalom sem forr ki, ami egyébként igen) Így már a bor hordóban is kibírta azt a durván ezer tergeri mérföldet.
A portói-készítésnek nyilván meglehetősen bonyolult és szigorú szabályrendszere van. Csak a Douro folyó völgyében termett meghatározott fajtájú szőlőkből készülhet. Nagyon vázlatosan a borok 3 fő kategóriába sorolhatók (még a magyar Wikipedia is angolul adja meg):
- “white port”: fehér, rövid hordós érlelésű. Ez a legkevésbé édes.
- “ruby port”: a klasszikus “rubin-vörös” portói, amire mindenki gondol, ha meghallja a “portói” szót. 2-3 évig érlelik palackozás előtt (vagy nagy fahodóban, vagy reduktívan)
- “tawny port”: vörös, kis fahordóban, több mint 3 évig érlelt. A kis hordó miatt erősen oxidálódik, és a színe kifakul, olyanra, mint egy borecet. Ez sokáig tárolható is, míg a ruby-t felnyitás után két nap alatt meg kell inni. Egyébként ez az, amit a portugálok legjobban szeretnek. Na egy ilyet vettünk mi véletlenül (egy 10 éves érlelésűt):
Legközelebbi bevásárláskor megvizsgálom a ruby portot is – jó, ha szélesedik az ember látóköre...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
