Egerek és emberek

Van már vagy két hete, hogy a kis szürke dög betette a lábát a házba. Azóta a konyhától elkezdve az előszoba-lépcsőn keresztül a szobámig gyakorlatilag mindenhol feltűnt. (Igazából azok alapján, ahogy a környék kinéz, még csodálkozom is, hogy nem vadászkutya-méretű mutáns nyest-patkány hibridek tenyésznek a kerületben...)

Én voltam az, aki vett egérmérget, mert a főbérlő srác tulajdonképpen a pénz beszedésén kívül baszik mindenre, ami a ház fenntartásával kapcsolatos. Installáltuk a tálcákat szerte a házban. Fogyott is rendesen mindegyikből az anyag, de csak nem akart megdögleni a szerencsétlen. Sőt: mikor itt-ott megjelent, ránézésre igen kíváló egészségnek örvendett. Így utólag azt kell mondjam, hogy vagy összekeverték a gyárban a hatóanyagot, vagy egyszerűen az evolúció csodálatos érintésének lehettünk tanúi, mert az egérméreg mintegy afrodiziákumként hatott a ház bérleti díjat egyébként nem fizető lakóira. Két-három napja már különböző méretű és mozgékonyságú egyedek néznek velem néha farkasszemet a szobám falai mellől, de mielőtt még felocsúdnék e negyedik típusú találkozások ámulatából, már el is tűnnek a szoba sarkain lévő nyílások valamelyikében.

Ma éjjel betelt a pohár. Valószínűleg pont a szobám alatt lehet a populáció fő tanyája, mert a villany leoltása után a hangokból ítélve gyakorlatilag egy egér-óvoda közepén találtam magam. Visszakapcsoltam a villanyt, és több-kevesebb sikerrel megpróbáltam világosban aludni. Reggel végre találtam oldszkúl egérfogót az egyik kisboltban itt az utcában. Az ASDA-ban a múltkor ilyet hiába kerestem - gondolom értelmetlen olyasmit árulni, ami tényleg használ az egér ellen, mert akkor legközelebb nem lenne, akinek eladják...

A lényeg, hogy végül sajt- és füstölt szalonna-kockás egységekkel vesztegzár alá helyeztem a szobámat. Kíváncsian várom a fejleményeket. Van még belelépős-ragadós eszközöm is a tarsolyban, de én inkább a jó öreg rugós fegyverrel folytatott konvencionális hadviseléstől várom az áttörést...