Mivel egy injektor cseréje a rendelkezésemre álló szerszám-arzenálnál ("LIDL" dugókulcs készlet - 4 éves kortól) komolyabb műszerezettséget igényel, ezért elmentem a Halfords-ba, hogy nézzek valami használhatót. Először csak valami alapvető, a kocsiban is hordható egyszerű készletet akartam. Azt terveztem, hogy majd egyszer felpakolok, és Magyarból elhozom az ottani szerszámaimat. Sajnos (szerencsére?) megláttam a rögtön a pénztár mellé kirakott, fél-áron kínált, 170 darabos, az üzletben található legkomolyabb cuccot. Gondolkodtam úgy három és fél másodpercig, mint Gus Hansen 9-2 off-al a kezében, mielőtt all-in megy - és döntöttem... Mindjárt itt a névnapom, és igazából otthon sincs egy olyan minőségű készletem, amiben egyszerre MINDEN benne lenne ("Ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten magam - magam..."). Kicsit bedurrant a vállam, mire a 13.5 kilós dobozzal hazavergődtem, de legalább nem kell megint ötvenszer visszamenni az üzletbe, ha szükség van egy másik kulcsra. Ebben van metrikus, és imperial dugókulcs-készlet mindhárom méretű racsnis kulccsal, hozzájuk csuklók és hosszabbítók, csillag-villás racsnis(!) kulcsok 19-esig, imbuszkulcs-készlet, torx-készlet, inverz torx, csavarhúzó fejek, stb... Szóval mos, főz, takarít, masszíroz, és orálisan kielégít.
Nekiláttam. Azt, amit a múltkor írtam, hogy a hosszában elhelyezett motor jól hozzáférhető, máris visszavonom... Tudjuk, hogy a japán autókban minden kurva alkatrészt nem kétszer, hanem háromszor annyi csavar, bilincs, pánt, vagy keret rögzít, mint amennyire eredetileg szükség lenne. Hogy a motor és az autó kompakt és könnyű maradjon, ezért ezeknek nyilván legalább a fele hozzáférhetetlen helyre kerül. A helyzet nem annyira súlyos, mint a bukólámpás Prelude-ömön volt (végülis az csak egy szar Honda), de azért ennél átgondoltabban elrendezett motorházra számítottam a Toyotától. (Mondjuk valószínűleg az új Lexusok vásárlóinak sem az volt a legfontosabb szempontjuk, hogy az autójuk elegánsan szerelhető legyen...) Találtam például egy acél-keretet, aminek két funkciója van: először is tart egy vákumcsőben lakozó nyomást mérő szenzort, másodszor pedig megakadályozza, hogy az alatta levő alkatrészt (aminek a csavarjait egyébként egy pillanat kiszedtem) ki lehessen emelni anélkül, hogy ezt leszedném (ennek a csavarjaihoz pedig csak másik három kiszerelése után lehet hozzáférni).
Azért csak eljutottam odáig, hogy a kettes injektor a kezemben volt - de a csomagtartó végül megtelt a motorból eltávolított cuccokkal. Már egy hete várok az "új" befecskendezőre. Szétbasz az ideg; szerintem elvesztette a posta... Mérgemben felmentem a netre, és EZT találtam. Rögtön melegség öntötte el a szívemet... Ez az első kellemes meglepetés, ami ebben az országban ér.
2013. március 9., szombat
2013. március 7., csütörtök
Túró Rudi update
A minap egy barkingi orosz boltban új rudi-verziókat találtam.
Örvendetes, hogy az egyébként a hallucinogén-szegmensben jeleskedő PASAKA az ópiát-származékok kedvelőit sem hanyagolja el: a mákos rudival egyértelműen nekik kedveskedik.
Üdítő újdonság a szintén litván, keksz-alapra épített "Jo"-rudi (tényleg jó).
Az eddigi rudi-réndzset végigkóstolva a titkos befutó viszont a dizájn terén meglehetősen visszafogott, már-már infantilis orosz independent versenyző: a pinokkiós-CbIPOK.
Örvendetes, hogy az egyébként a hallucinogén-szegmensben jeleskedő PASAKA az ópiát-származékok kedvelőit sem hanyagolja el: a mákos rudival egyértelműen nekik kedveskedik.
Üdítő újdonság a szintén litván, keksz-alapra épített "Jo"-rudi (tényleg jó).
Az eddigi rudi-réndzset végigkóstolva a titkos befutó viszont a dizájn terén meglehetősen visszafogott, már-már infantilis orosz independent versenyző: a pinokkiós-CbIPOK.
2013. március 5., kedd
Poszt-szovjet Túró Rudi-arzenál, és egyéb nyalánkságok
A litvánoktól rengeteg hasznos dolgot tanulhat az ember - főleg az élelmezés terén. A balti államok konyhája meglepően hasonlatos a magyar koszthoz, de mégis vannak pikáns vetületei, amivel az egyszeri londoni magyar színesítheti kulináris tudás-bázisát. Már fel van írva néhány recept, mert Jonas nagyon faszán főz, és nem mindig a szakácskönyv szerint halad, hanem majdnem mindig kreatívkodik. (Nem tudom, hogy az asszony egyébként is lusta, vagy csak a főállású terhesség miatt passzív a konyhában, de egyelőre ő még nem csinált semmit.)
Nem csak a kész fogások, de az alapanyagok is kísértetiesen hasonlatosak a magyar cuccokhoz. A Nagy Litván Boltban például lehet kapni kovászos uborkát, párizsi ízű párizsit (nem olyan szart, ami most van Magyarországon a boltokban, hanem olyat, ami utoljára a 80-as években volt), különböző túrós-krémes piskóta-alapú sütiket (Aucklandben bármelyikőtöknek a fél karját odaadtam volna egy-egy ilyenért), valamint kiegyenesített vaníliás karikát is. (Most, hogy ha jól tudom, és tényleg bezár a Győri Keksz ez kimondottan jól fog jönni.)
Az igazi gyöngyszem viszont a Túró Rudi. Igen: az öntelt tévhit ellenére a Túró Rudi nem hungarikum, hanem orosz eredetű. Az autentikus orosz Rudi a "Szirok" (CbIPOK) névre hallgat (jerivel). Az east ham-i Kis Litván Boltban három félét találtam: vaníliást, csokisat, és málnás/fehér csokisat. A litván Túró Rudi-ipar viszont az egyébként is réteg-terméknek számító rudik egészen különleges piaci nichéjében próbál agresszívan utat törni magának: a pszichedelikus "PASAKA" három ízben a hippi, bélyeg-fogyasztó szubkultúrának készül: békegalamb, flower-power, és építőkocka ízesítésekben kapható:
Nem csak a kész fogások, de az alapanyagok is kísértetiesen hasonlatosak a magyar cuccokhoz. A Nagy Litván Boltban például lehet kapni kovászos uborkát, párizsi ízű párizsit (nem olyan szart, ami most van Magyarországon a boltokban, hanem olyat, ami utoljára a 80-as években volt), különböző túrós-krémes piskóta-alapú sütiket (Aucklandben bármelyikőtöknek a fél karját odaadtam volna egy-egy ilyenért), valamint kiegyenesített vaníliás karikát is. (Most, hogy ha jól tudom, és tényleg bezár a Győri Keksz ez kimondottan jól fog jönni.)
Az igazi gyöngyszem viszont a Túró Rudi. Igen: az öntelt tévhit ellenére a Túró Rudi nem hungarikum, hanem orosz eredetű. Az autentikus orosz Rudi a "Szirok" (CbIPOK) névre hallgat (jerivel). Az east ham-i Kis Litván Boltban három félét találtam: vaníliást, csokisat, és málnás/fehér csokisat. A litván Túró Rudi-ipar viszont az egyébként is réteg-terméknek számító rudik egészen különleges piaci nichéjében próbál agresszívan utat törni magának: a pszichedelikus "PASAKA" három ízben a hippi, bélyeg-fogyasztó szubkultúrának készül: békegalamb, flower-power, és építőkocka ízesítésekben kapható:
2013. március 1., péntek
A zen meg a digitális autó-diagnosztika művészete
Már most szólok, hogy ez nem mindenkinek lesz élvezhető...
Kedden hozta a postás a kábelt, úgyhogy mára meglett a vérteszt, a kisrutin, meg a vizelet-vizsgálat eredménye...
A sztori azért tartalmaz egy-két fordulatot. A 21. századi gépjármű-diagnosztika gyakorlati elsajátítása nem megy olyan gördülékenyen, mint számítottam rá, de hát én eddig is az autó/motor-üzemeltetés rögösebb útját jártam...
A kábel hibátlan. A problémák a szoftver-oldalon kezdődtek (mindig ezekkel a tróger programozókkal van a baj...). Először is: ez egy olcsó cucc volt; semmilyen csilli-villi cél-szoftver nem járt hozzá. A kábelben levő chip driverét a netről, a chip gyártójától lehetett letölteni. A rá épülő szoftvert úgyszintén. Mivel ez egy szabványt implementáló IC (ELM327), ezért először megpróbálkoztam azzal, hogy egy drágább (de ugyanazt az IC-t tartalmazó) eszköz szoftverét lelopjam valahonnan. Mivel nem kívánom ilyesmivel bepiszkítani a kezeimet (tulajdonképpen lusta vagyok hozzá...), ezért a dolog operatív részét a kedvenc újdonsült litván flattie-mre bíztam. Neki kb. 3 percig tartott a megjelölt progit (OBDWiz) licence key-vel ingyen letöltenie... :) Egy másikat (CheckEngine) is szerettem volna, de abba már neki is beletört a bicskája. Sajnos kiderült, hogy az OBDWiz még nem tartalmazza a drivert, úgyhogy azt nekem kellett megkeresnem. Az eladó által megadott linken Windows XP-ig bezárólag voltak a driverek; guglizni kellett a Win 7 pakkhoz (a Linuxos verzióval most valahogy nem volt ingerenciám szerencsétlenkedni...), de meglett valahonnan. Azért a linken levő ingyen progikat is lehúztam; hátha gond lesz az OBDWiz-zel.
A driver felment rendesen, de az OBDWiz hardver-hibára panaszkodott, amikor rákötöttem az autót. (Anyád.) A gugli erre azt mondta, hogy van valami patch az update site-on, ami ezt elhárítja. Nem volt. Megpróbálkoztam az ingyen szoftverekkel. Négy volt hozzá egy csomóban. Az első felment, de indítás után már a konfig-screenen lefagyott (újra-bootolás után ezt megismételte). A második installálás közben különböző rendszer-dll-eket akart felülírni a Windows-folderben. Nem hagytam neki, úgyhogy a végén széttárta a karját...
A harmadik felment. Elindult, és nem fosta össze magát. Rádugtam az autót, és felismerte. Még kommunikált is vele. Elég primkó volt a UI, de működött!!! Kiolvastam a hibakódokat az autó ECU-jából:
P0171: System too lean (bank 1) - azaz az egyes hengerből ózondús hegyi levegő jön ki, mert nem kap elég benyát;
P0302: Cylinder #2 misfire - azaz kihagy a kettes henger.
Az elsőt leszartam; a kihagyó henger volt a lényeg. (Az ECU első resetelése után többet elő sem jött a "P0171".) Bár a második kód önmagában még nem túl informatív, mert a kihagyó hengert szerintem csak anyám nem érezné a járó motornál, de aki vásárolt már gyári alkatrészt sok-hengeres japó motorhoz, az igazán tudja értékelni, hogy nem az összes hengerhez kell...
Némi további okosodás után az derült ki, hogy a henger-kihagyást az alábbi okok válthatják ki:
A műveletnek egy 6-fontos, LIDL-ből szerzett racsnis dugókulcs-készlettel ugrottam neki... (Ilyen szerszámokra szokták ráírni, hogy "az apró alkatrészek szájba kerülve fulladást okozhatnak!")
A gyertya, és gyújtástekercs-teszthez már csak kétszer kellett elgyalogolnom az autósboltba: először dugóskulcs-hosszabbítóért (mélyen van a légszűrő-doboz csavarja - ezt le kell szedni, mert a gyertyasorhoz csak úgy lehet hozzáférni) és gyertya-kulcsért, másodszor pedig kicserélni a gyertya-kulcsot a másik méretre... (Aki tudja, hogy az idióta angolok miért jelölik "10 mm", és "14 mm" mérettel a két fajtájú gyertya-kulcsot, amikor a kisebbiknek 16 mm, a nagyobbiknak pedig kb. 19-20 mm az átmérője, az kommentelje már be, légyszi!)
Felcserélgettem a tekercseket, meg a gyertyákat. Köröztem vadul a háztömb körül kétszer fél órát (csak üzem-melegen jön elő a hiba), de mindig a "P0302" kódot dobta a gép. Ezek tehát jók. (A gyújtástekercs darabja újonnan 118 font, de a 6 darab irridium-gyertya sem lenne elhanyagolható tétel; inkább eliszom, ha lehet választani...)
A következő lehetőség az injektor. Rövid guglizás után kiderült, hogy hasonló tünetekkel már volt valaki a Lexus Owners Club-on, aki lemérte az injektor bemeneti impedanciáját, és az mutatta ki a hibás alkatrészt. Én is megmértem az enyémet (Jonasnak - ez a litván - van multimétere), és úgy néz ki, hogy tényleg az a rossz!!! Ennek a szakszerű javítása úgy történik, hogy az egész sort egyszerre kell kicserélni, mivel ebben a motorban a precíz japán mérnökök hengerenkénti befecskendezést alkalmaztak - darabját 220 angol fontért, tehát inkább megrendeltem kettő használtat az Ebay-en.
Jövő hétfő-kedd körül jön meg. Addig szétborítom, mert le kell szedni a cseréhez a "throttle body"-t is (ennek nem tudom a magyar nevét). Remélem, hogy a jövő héten még fogok rá emlékezni, hogy mi hol volt, mert ez a roncs tele van útban levő felesleges kábelekkel, csatlakozókkal, meg gumicsövekkel...
Folyt. köv.
Kedden hozta a postás a kábelt, úgyhogy mára meglett a vérteszt, a kisrutin, meg a vizelet-vizsgálat eredménye...
A sztori azért tartalmaz egy-két fordulatot. A 21. századi gépjármű-diagnosztika gyakorlati elsajátítása nem megy olyan gördülékenyen, mint számítottam rá, de hát én eddig is az autó/motor-üzemeltetés rögösebb útját jártam...
A kábel hibátlan. A problémák a szoftver-oldalon kezdődtek (mindig ezekkel a tróger programozókkal van a baj...). Először is: ez egy olcsó cucc volt; semmilyen csilli-villi cél-szoftver nem járt hozzá. A kábelben levő chip driverét a netről, a chip gyártójától lehetett letölteni. A rá épülő szoftvert úgyszintén. Mivel ez egy szabványt implementáló IC (ELM327), ezért először megpróbálkoztam azzal, hogy egy drágább (de ugyanazt az IC-t tartalmazó) eszköz szoftverét lelopjam valahonnan. Mivel nem kívánom ilyesmivel bepiszkítani a kezeimet (tulajdonképpen lusta vagyok hozzá...), ezért a dolog operatív részét a kedvenc újdonsült litván flattie-mre bíztam. Neki kb. 3 percig tartott a megjelölt progit (OBDWiz) licence key-vel ingyen letöltenie... :) Egy másikat (CheckEngine) is szerettem volna, de abba már neki is beletört a bicskája. Sajnos kiderült, hogy az OBDWiz még nem tartalmazza a drivert, úgyhogy azt nekem kellett megkeresnem. Az eladó által megadott linken Windows XP-ig bezárólag voltak a driverek; guglizni kellett a Win 7 pakkhoz (a Linuxos verzióval most valahogy nem volt ingerenciám szerencsétlenkedni...), de meglett valahonnan. Azért a linken levő ingyen progikat is lehúztam; hátha gond lesz az OBDWiz-zel.
A driver felment rendesen, de az OBDWiz hardver-hibára panaszkodott, amikor rákötöttem az autót. (Anyád.) A gugli erre azt mondta, hogy van valami patch az update site-on, ami ezt elhárítja. Nem volt. Megpróbálkoztam az ingyen szoftverekkel. Négy volt hozzá egy csomóban. Az első felment, de indítás után már a konfig-screenen lefagyott (újra-bootolás után ezt megismételte). A második installálás közben különböző rendszer-dll-eket akart felülírni a Windows-folderben. Nem hagytam neki, úgyhogy a végén széttárta a karját...
A harmadik felment. Elindult, és nem fosta össze magát. Rádugtam az autót, és felismerte. Még kommunikált is vele. Elég primkó volt a UI, de működött!!! Kiolvastam a hibakódokat az autó ECU-jából:
- P0171
- P0302
P0171: System too lean (bank 1) - azaz az egyes hengerből ózondús hegyi levegő jön ki, mert nem kap elég benyát;
P0302: Cylinder #2 misfire - azaz kihagy a kettes henger.
Az elsőt leszartam; a kihagyó henger volt a lényeg. (Az ECU első resetelése után többet elő sem jött a "P0171".) Bár a második kód önmagában még nem túl informatív, mert a kihagyó hengert szerintem csak anyám nem érezné a járó motornál, de aki vásárolt már gyári alkatrészt sok-hengeres japó motorhoz, az igazán tudja értékelni, hogy nem az összes hengerhez kell...
Némi további okosodás után az derült ki, hogy a henger-kihagyást az alábbi okok válthatják ki:
- szar gyújtógyertya
- szar gyújtástekercs
- szar injektorfej
- szar MAF-szenzor (légtömeg-mérő)
- szar oxigén-szenzor
- szar kábelezés/érintkezők
- vákumcső falsot szív (fogalmam nincs, hogy milyen vákumcső; itt még nem tartok...)
- vizes benzin
- átégett hengerfej-tömítés
- szar motor-management (ECU)
- egyéb...
A műveletnek egy 6-fontos, LIDL-ből szerzett racsnis dugókulcs-készlettel ugrottam neki... (Ilyen szerszámokra szokták ráírni, hogy "az apró alkatrészek szájba kerülve fulladást okozhatnak!")
A gyertya, és gyújtástekercs-teszthez már csak kétszer kellett elgyalogolnom az autósboltba: először dugóskulcs-hosszabbítóért (mélyen van a légszűrő-doboz csavarja - ezt le kell szedni, mert a gyertyasorhoz csak úgy lehet hozzáférni) és gyertya-kulcsért, másodszor pedig kicserélni a gyertya-kulcsot a másik méretre... (Aki tudja, hogy az idióta angolok miért jelölik "10 mm", és "14 mm" mérettel a két fajtájú gyertya-kulcsot, amikor a kisebbiknek 16 mm, a nagyobbiknak pedig kb. 19-20 mm az átmérője, az kommentelje már be, légyszi!)
Felcserélgettem a tekercseket, meg a gyertyákat. Köröztem vadul a háztömb körül kétszer fél órát (csak üzem-melegen jön elő a hiba), de mindig a "P0302" kódot dobta a gép. Ezek tehát jók. (A gyújtástekercs darabja újonnan 118 font, de a 6 darab irridium-gyertya sem lenne elhanyagolható tétel; inkább eliszom, ha lehet választani...)
A következő lehetőség az injektor. Rövid guglizás után kiderült, hogy hasonló tünetekkel már volt valaki a Lexus Owners Club-on, aki lemérte az injektor bemeneti impedanciáját, és az mutatta ki a hibás alkatrészt. Én is megmértem az enyémet (Jonasnak - ez a litván - van multimétere), és úgy néz ki, hogy tényleg az a rossz!!! Ennek a szakszerű javítása úgy történik, hogy az egész sort egyszerre kell kicserélni, mivel ebben a motorban a precíz japán mérnökök hengerenkénti befecskendezést alkalmaztak - darabját 220 angol fontért, tehát inkább megrendeltem kettő használtat az Ebay-en.
Jövő hétfő-kedd körül jön meg. Addig szétborítom, mert le kell szedni a cseréhez a "throttle body"-t is (ennek nem tudom a magyar nevét). Remélem, hogy a jövő héten még fogok rá emlékezni, hogy mi hol volt, mert ez a roncs tele van útban levő felesleges kábelekkel, csatlakozókkal, meg gumicsövekkel...
Folyt. köv.
2013. február 24., vasárnap
Ékszer
Még mielőtt betettem volna a lábam ebbe az országba, már határozott elképzelésem volt arról, hogy milyen autót akarok itt venni. Először megfogant bennem a gondolat, hogy Angliában angol autót venni a legolcsóbb, és "minél kövérebb lúd"-alapon végre lehetne egy Jaguárom. Az X300-asra kattantam rá - egyszerűen azért, ahogyan kinéz, meg azért is, mert némi utána-olvasás feltárta, hogy ez az egyik legkevésbé szar modell a gyár történelmében.
.jpg)
Az áruk volt az utolsó igen kívánatos tulajdonságuk. Bármennyire is vonzódom azonban a bontásra érett járművekhez, némi vívódás után mégis elvetettem az ötletet. (Ha odáig süllyednék, hogy egy angolok által gyártott kocsival büntessem magam, akkor már tényleg magamat is szembe köpném...)
Aztán sokáig úgy voltam vele, hogy itt is veszek egy Mazda roadstert. Az már Aucklandben is bevált, és imádtam. Túrtam sokáig a netet, de pont olyat, amilyet szerettem volna, nem találtam. Igazából túl sok ilyen van itt eladó, és elhatároztam, hogy csak olyat vennék meg, ami majdnem minden ponton egyezik az igényeimmel. A rusnya könnyűfém-felnik pedig mindegyiktől elvették a kedvemet. (Akkora állat azért nem vagyok, hogy önként extra pénzt adjak ki alufelnikre...)
Már éppen kezdtem unni az Autotrader-t, amikor egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve végigfutottam a márka-listát tartalmazó drop-down boxon. Lexus. Hmmm. Ilyenem még nem volt. Ha nem is annyira truváj, mint egy Jaguár, azért ez már nem Opel Astra-kategória. Milyen típusok vannak ebből? "IS": kb. 900 darab. A többi típusból pedig összesen ugyanennyi. Mi az az IS? És vajon lehet -e kapni egyet egy tál bableves áráért? Megnyomtam a "Search"-gombot. Kijöttek a találatok, amiken egy egészen ismerős autó vigyorgott. Később megnéztem a többi Lexus-modellt is, de ez nézett ki a legjobban.
Rágugliztam. Az autóbuzik "bébi-Lexus" néven emlegetik. A szánalmas hátsó lámpákat leszámítva egészen jól is néz ki. Folytattam a kutatómunkát, és egyre inkább megkívántam... Soros, 6-hengeres, két literes szívómotor. Nem túl kihegyezett (hogy a világból is kimenjen), de még a viszonylag nagy saját-tömeggel is elég tűrhetően lépeget, mert ráadásul már VVT-i, és 6 sebességes a váltója - jó rövid fokozatokkal. Jól hozzáférhető, hosszában elhelyezett motor, és a hozzá járó hátsókerék-meghajtás! Gyakorlatilag egy japán hármas BMW. Oldalról még a sziluettje is olyasmi. Az egyetlen lényegi különbséget abban látom, hogy a BMW-ket úgy tervezték, hogy elromoljanak, ezt meg nem... A kijelölt büdzsébe is belefér - tehát egy komolyabb új bicikli árából elérhető.
A típus egyébként tényleg úgy született, hogy a hármas bömösnek, meg a C-Mergának akart a Toyota versenytársat állítani. Fogta a belpiacos Toyota Altezzát (innen volt ismerős: Zéland tele van vele...), és belerakott minden értelmetlen, parasztvakító szarságot. Olyasmiket, amiket Hobe csillogó szemekkel pipálgatna a megrendelő-lapon... :) A hűtőmaszkra meg raktak bekarikázott L-betűt az elektronpályák helyett, és kész is volt a "compact executive car". Műszakilag gyakorlatilag tökéletes lett a modell, de Európában valamiért mégsem lett túl népszerű. Egy igazi autóbuzi viszont mind a 10 ujját megnyalja utána, mert ezzel nem jár minden fantáziátlan kis lakótelepi hülyegyerek, mint a "tizenkettő-pont-egy-tucat" béemvémercikkel.
Persze ennyi elektronikát tartalmazó autót normális esetben nyilván bottal sem piszkálnék. Még mindig futkos a hátamon a hideg, amikor a hasonló kategóriájú Legend-del átélt kalandokra gondolok. Viszont az egy kb. 10 évvel idősebb autó volt, és ráadásul Honda... A neten olvasott tulajodonosi tartóstesztek szerint viszont a bébi-Lexusban SOHA SEMMI nem romlik el.
Mi sem kézenfekvőbb unalom-űző elfoglaltság egy londoni munkanélküli számára, mint az autóvásárlás, ezért úgy döntöttem, hogy megnézek egyet. Elmentem egy tesztkörre egy keveset futott, drága példánnyal. Egészen mellbe vágó élmény volt: olyan masszív minőség-érzetet sugárzott benne minden, amilyet még soha nem éreztem autón. (Itt nem csak a sajátjaimra gondolok; az nyilván nem sokat jelentene...) Azonnal eldőlt: kell egy ilyen.
Vadásztam egy jó darabig. Megnéztem pár véres torkú romhalmazt a kínálat aljáról. Aztán egyet, ami egy kicsivel drágább volt, és annyi szilikon volt rajta, mint Pamela Andersonon. Végül belőttem azt az ár-kategóriát, amiben már érdemes kutatni. Találtam is egy igéretes példányt Lutonban. A "kereskedés" egy térdig érő sárral feltöltött parkoló volt, ahol egy lepusztult bódéban három kreol bőrű fiatalember menedzselte a bizniszt. A helyiségben a cigifüstöt "Black & Decker" láncfűrésznél komolytalanabb szerszámmal képtelenség lett volna vágni. Mondta a bossz, hogy mindjárt hozzák a slusszkulcsot; én addig kimentem napozni. Megjött a kulcs. Megnéztem; kipróbáltam. Tettem egy gusztustalanul pofátlan ajánlatot, amit a főnök hárított azzal, hogy a kiírt árból már egy pennyt sem hajlandó engedni, mert ez egy jó autó. Elmentem, és még megnéztem a környéken egy kicsit szarabbat, jó sok szilikonnal egy kicsivel több pénzért. Abból is csak 50 fontot akartak engedni. Rövid fej-vakarás után elhatároztam, hogy visszamegyek a arabokhoz, és elviszem azt, mielőtt beleköt a sárba.
Bementem a bankba pénzért. Meglepetés: a HSBC fiókjában nem adják oda a saját számládon levő pénzedet, csak úgy, ha írsz MAGADNAK egy csekket, és úgy veszed fel a kp-t. Ha nincs csekk-füzeted, akkor hiába van nálad útlevél, vagy egyéb fényképes ID. Nem baj, hogy SZEMÉLYESEN állsz a pult előtt... Igazából ezt már Mike említette nekem korábban, de el is felejtettem, mert azt hittem, hogy ez kimondottan az ő tiszteletére rendezett, személyre szóló szívatás... De nem. Az a helyzet, hogy "THERE IS NO PROCEDURE", bazmeg!!! Az ATM-es készpénz-felvétel limitjét pedig csak telefonon tudod megváltoztatni; a fiókban személyesen NEM. Értem én, hogy a banki eljárások betanulására így akár papucsállatkákat is oda lehetne állítani a pult mögé, de azért húzzunk már meg valahol egy határvonalat...
Így tehát aznap is vonattal mentem haza. Szerencsére, mert este felraktak a netre egy újabb példányt. Gyanúsan kevés futott mérföld, és új évjárat (2001-es). Felhívtam, és mondtam a lett srácnak, aki árulta, hogy holnap elmegyek megnézni. Northamponba - ami nincs közel, de nem volt semmi sürgős dolgom... Megnéztem, és azonnal megvettem (ide már vittem a pénzt...). Még aznap este jött volna két másik vevő.
Nem én lennék a sztori hőse, ha nem lett volna az autónak valami rejtett hibája, ami már csak otthon jön elő... A célegyenesben voltam, amikor elkezdett villogni a "check engine"-lámpa, meg a "traction control" egyszerre, miközben egy-két henger leállt... Másnap reggel megpucoltam az akksi-sarukat, de attól sem lett jobb.
Most itt tartok. Némi guglizás után megrendeltem az Ebay-ről a megfelelő diagnosztikai kábelt, amivel a kocsit össze lehet kapcsolni egy laptoppal. Van ingyenesen letölthető szoftver, amivel a hibakódok kiolvashatók, kirajzolható a motor-karakterisztika, és minden pillanatnyi működési paraméter. (Williamsék, McLarenék, és Ferrariék bekaphatják...) Ha a végére tudok járni, akkor lesz egy hibátlan yuppie-autóm, amin már csak a gumikat kell kicserélni (a vezérműszíjban 10 ezer mérföld van). Még nem mertem megnézni, hogy mennyibe fájnak a 215-ös, 17 collos, peres gumik...
Folyt. köv.!!!
.jpg)
Az áruk volt az utolsó igen kívánatos tulajdonságuk. Bármennyire is vonzódom azonban a bontásra érett járművekhez, némi vívódás után mégis elvetettem az ötletet. (Ha odáig süllyednék, hogy egy angolok által gyártott kocsival büntessem magam, akkor már tényleg magamat is szembe köpném...)
Aztán sokáig úgy voltam vele, hogy itt is veszek egy Mazda roadstert. Az már Aucklandben is bevált, és imádtam. Túrtam sokáig a netet, de pont olyat, amilyet szerettem volna, nem találtam. Igazából túl sok ilyen van itt eladó, és elhatároztam, hogy csak olyat vennék meg, ami majdnem minden ponton egyezik az igényeimmel. A rusnya könnyűfém-felnik pedig mindegyiktől elvették a kedvemet. (Akkora állat azért nem vagyok, hogy önként extra pénzt adjak ki alufelnikre...)
Már éppen kezdtem unni az Autotrader-t, amikor egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve végigfutottam a márka-listát tartalmazó drop-down boxon. Lexus. Hmmm. Ilyenem még nem volt. Ha nem is annyira truváj, mint egy Jaguár, azért ez már nem Opel Astra-kategória. Milyen típusok vannak ebből? "IS": kb. 900 darab. A többi típusból pedig összesen ugyanennyi. Mi az az IS? És vajon lehet -e kapni egyet egy tál bableves áráért? Megnyomtam a "Search"-gombot. Kijöttek a találatok, amiken egy egészen ismerős autó vigyorgott. Később megnéztem a többi Lexus-modellt is, de ez nézett ki a legjobban.
Rágugliztam. Az autóbuzik "bébi-Lexus" néven emlegetik. A szánalmas hátsó lámpákat leszámítva egészen jól is néz ki. Folytattam a kutatómunkát, és egyre inkább megkívántam... Soros, 6-hengeres, két literes szívómotor. Nem túl kihegyezett (hogy a világból is kimenjen), de még a viszonylag nagy saját-tömeggel is elég tűrhetően lépeget, mert ráadásul már VVT-i, és 6 sebességes a váltója - jó rövid fokozatokkal. Jól hozzáférhető, hosszában elhelyezett motor, és a hozzá járó hátsókerék-meghajtás! Gyakorlatilag egy japán hármas BMW. Oldalról még a sziluettje is olyasmi. Az egyetlen lényegi különbséget abban látom, hogy a BMW-ket úgy tervezték, hogy elromoljanak, ezt meg nem... A kijelölt büdzsébe is belefér - tehát egy komolyabb új bicikli árából elérhető.
A típus egyébként tényleg úgy született, hogy a hármas bömösnek, meg a C-Mergának akart a Toyota versenytársat állítani. Fogta a belpiacos Toyota Altezzát (innen volt ismerős: Zéland tele van vele...), és belerakott minden értelmetlen, parasztvakító szarságot. Olyasmiket, amiket Hobe csillogó szemekkel pipálgatna a megrendelő-lapon... :) A hűtőmaszkra meg raktak bekarikázott L-betűt az elektronpályák helyett, és kész is volt a "compact executive car". Műszakilag gyakorlatilag tökéletes lett a modell, de Európában valamiért mégsem lett túl népszerű. Egy igazi autóbuzi viszont mind a 10 ujját megnyalja utána, mert ezzel nem jár minden fantáziátlan kis lakótelepi hülyegyerek, mint a "tizenkettő-pont-egy-tucat" béemvémercikkel.
Persze ennyi elektronikát tartalmazó autót normális esetben nyilván bottal sem piszkálnék. Még mindig futkos a hátamon a hideg, amikor a hasonló kategóriájú Legend-del átélt kalandokra gondolok. Viszont az egy kb. 10 évvel idősebb autó volt, és ráadásul Honda... A neten olvasott tulajodonosi tartóstesztek szerint viszont a bébi-Lexusban SOHA SEMMI nem romlik el.
Mi sem kézenfekvőbb unalom-űző elfoglaltság egy londoni munkanélküli számára, mint az autóvásárlás, ezért úgy döntöttem, hogy megnézek egyet. Elmentem egy tesztkörre egy keveset futott, drága példánnyal. Egészen mellbe vágó élmény volt: olyan masszív minőség-érzetet sugárzott benne minden, amilyet még soha nem éreztem autón. (Itt nem csak a sajátjaimra gondolok; az nyilván nem sokat jelentene...) Azonnal eldőlt: kell egy ilyen.
Vadásztam egy jó darabig. Megnéztem pár véres torkú romhalmazt a kínálat aljáról. Aztán egyet, ami egy kicsivel drágább volt, és annyi szilikon volt rajta, mint Pamela Andersonon. Végül belőttem azt az ár-kategóriát, amiben már érdemes kutatni. Találtam is egy igéretes példányt Lutonban. A "kereskedés" egy térdig érő sárral feltöltött parkoló volt, ahol egy lepusztult bódéban három kreol bőrű fiatalember menedzselte a bizniszt. A helyiségben a cigifüstöt "Black & Decker" láncfűrésznél komolytalanabb szerszámmal képtelenség lett volna vágni. Mondta a bossz, hogy mindjárt hozzák a slusszkulcsot; én addig kimentem napozni. Megjött a kulcs. Megnéztem; kipróbáltam. Tettem egy gusztustalanul pofátlan ajánlatot, amit a főnök hárított azzal, hogy a kiírt árból már egy pennyt sem hajlandó engedni, mert ez egy jó autó. Elmentem, és még megnéztem a környéken egy kicsit szarabbat, jó sok szilikonnal egy kicsivel több pénzért. Abból is csak 50 fontot akartak engedni. Rövid fej-vakarás után elhatároztam, hogy visszamegyek a arabokhoz, és elviszem azt, mielőtt beleköt a sárba.
Bementem a bankba pénzért. Meglepetés: a HSBC fiókjában nem adják oda a saját számládon levő pénzedet, csak úgy, ha írsz MAGADNAK egy csekket, és úgy veszed fel a kp-t. Ha nincs csekk-füzeted, akkor hiába van nálad útlevél, vagy egyéb fényképes ID. Nem baj, hogy SZEMÉLYESEN állsz a pult előtt... Igazából ezt már Mike említette nekem korábban, de el is felejtettem, mert azt hittem, hogy ez kimondottan az ő tiszteletére rendezett, személyre szóló szívatás... De nem. Az a helyzet, hogy "THERE IS NO PROCEDURE", bazmeg!!! Az ATM-es készpénz-felvétel limitjét pedig csak telefonon tudod megváltoztatni; a fiókban személyesen NEM. Értem én, hogy a banki eljárások betanulására így akár papucsállatkákat is oda lehetne állítani a pult mögé, de azért húzzunk már meg valahol egy határvonalat...
Így tehát aznap is vonattal mentem haza. Szerencsére, mert este felraktak a netre egy újabb példányt. Gyanúsan kevés futott mérföld, és új évjárat (2001-es). Felhívtam, és mondtam a lett srácnak, aki árulta, hogy holnap elmegyek megnézni. Northamponba - ami nincs közel, de nem volt semmi sürgős dolgom... Megnéztem, és azonnal megvettem (ide már vittem a pénzt...). Még aznap este jött volna két másik vevő.
Nem én lennék a sztori hőse, ha nem lett volna az autónak valami rejtett hibája, ami már csak otthon jön elő... A célegyenesben voltam, amikor elkezdett villogni a "check engine"-lámpa, meg a "traction control" egyszerre, miközben egy-két henger leállt... Másnap reggel megpucoltam az akksi-sarukat, de attól sem lett jobb.
Most itt tartok. Némi guglizás után megrendeltem az Ebay-ről a megfelelő diagnosztikai kábelt, amivel a kocsit össze lehet kapcsolni egy laptoppal. Van ingyenesen letölthető szoftver, amivel a hibakódok kiolvashatók, kirajzolható a motor-karakterisztika, és minden pillanatnyi működési paraméter. (Williamsék, McLarenék, és Ferrariék bekaphatják...) Ha a végére tudok járni, akkor lesz egy hibátlan yuppie-autóm, amin már csak a gumikat kell kicserélni (a vezérműszíjban 10 ezer mérföld van). Még nem mertem megnézni, hogy mennyibe fájnak a 215-ös, 17 collos, peres gumik...
Folyt. köv.!!!
2013. február 21., csütörtök
Takeaway Country - Royal Dock Tandoori
Ugyan már elköltöztem, de azért a sorozat hátralevő részeit még leadom...
5 órakor nyit
Mivel a kaja kurvajó, és a konyhába alig lehet belátni az oda nyíló ajtón keresztül, ezért feleslegesnek is tartom firtatni az ott uralkodó higiéniai kondíciókat - pedig nincs kétségem afelől, hogy az FSA, a HPA, és egyéb tetszőleges releváns három-betűs intézmény szakemberei eddig ismeretlen vírus- és baktériumtörzsek százait tudnák izolálni a pult egyetlen négyzetcentijén. (Amíg ilyen helyek tömegesen működnek a városban, addig nem is igazán értem ezt a cirkuszt a lóhús körül.)
Erről jut eszembe: a srácok (a karosszériás, és a fényező arcok a legnagyobb spanjaim voltak a lágerben), akik egyébként nem túl nyitottak a nemzetközi ízekre (mondjuk az itteni felhozatal fényében ezért nem is nagyon tudom őket hibáztatni...) szavajárása volt az, hogy "bangladesi retkek". Igazából sehogyan sem sikerült velük közös nevezőre jutnom arról, hogy a különböző noodle-ök, és egyéb űrhajós-kosztok, amikkel ők próbálkoztak vacsora-tájt vajon mitől jobbak a bangladesi kajánál - de hát ők tudják... Én a Royal Dock Tandoori-t csippantom, és kész!
Értékelés: 4.7
Kicsit tartottam tőle, hogy az új kecó közelében nem lesz indiai takeaway, ezért gondoltam, hogy kipróbálom valamelyik boltban kapható előre gyártott curry-trutymót, amihez csak csirkemellet kell adni, és már kész is. Csináltam is egy chicken tikka masala rizottót. (Nem annak indult, de egy kicsit sok vizet öntöttem a rizsre...) Mivel kiderült, hogy egyrészt ez nem hozza az elvárt ízvilágot, másrészt az első séta alkalmával láttam, hogy itt a főutcán található 50 kajáldából kb. 30 indiai, ezért többet nem próbálkozom...
4. rész: The Royal Dock Tandoori Indian Balti House Takeaway
Kedvenc indiai helyem (ez az egy volt a környéken), ami igazából bangladesi. Talán ennek köszönhető, hogy az unalomig ismert curry-k mellett egészen kreatív a menüjük. A frissen sütött "naan" remek, és a máshol tipikusan 60-70% zsírt/olajat tartalmazó curry-kkel ellentétben itt minden fogás úgy laktató, hogy nem fekszi meg a gyomrot a következő jó 18-20 órára. Mondjuk egy adagot én így is kétszerre eszem meg, de ettől ráadásul csak nevetségesen olcsóvá is válik...
Mivel a kaja kurvajó, és a konyhába alig lehet belátni az oda nyíló ajtón keresztül, ezért feleslegesnek is tartom firtatni az ott uralkodó higiéniai kondíciókat - pedig nincs kétségem afelől, hogy az FSA, a HPA, és egyéb tetszőleges releváns három-betűs intézmény szakemberei eddig ismeretlen vírus- és baktériumtörzsek százait tudnák izolálni a pult egyetlen négyzetcentijén. (Amíg ilyen helyek tömegesen működnek a városban, addig nem is igazán értem ezt a cirkuszt a lóhús körül.)
Erről jut eszembe: a srácok (a karosszériás, és a fényező arcok a legnagyobb spanjaim voltak a lágerben), akik egyébként nem túl nyitottak a nemzetközi ízekre (mondjuk az itteni felhozatal fényében ezért nem is nagyon tudom őket hibáztatni...) szavajárása volt az, hogy "bangladesi retkek". Igazából sehogyan sem sikerült velük közös nevezőre jutnom arról, hogy a különböző noodle-ök, és egyéb űrhajós-kosztok, amikkel ők próbálkoztak vacsora-tájt vajon mitől jobbak a bangladesi kajánál - de hát ők tudják... Én a Royal Dock Tandoori-t csippantom, és kész!
Értékelés: 4.7
Kicsit tartottam tőle, hogy az új kecó közelében nem lesz indiai takeaway, ezért gondoltam, hogy kipróbálom valamelyik boltban kapható előre gyártott curry-trutymót, amihez csak csirkemellet kell adni, és már kész is. Csináltam is egy chicken tikka masala rizottót. (Nem annak indult, de egy kicsit sok vizet öntöttem a rizsre...) Mivel kiderült, hogy egyrészt ez nem hozza az elvárt ízvilágot, másrészt az első séta alkalmával láttam, hogy itt a főutcán található 50 kajáldából kb. 30 indiai, ezért többet nem próbálkozom...
2013. február 18., hétfő
Új lakás
Az elmúlt két hét még mindig a lakás-keresés jegyében telt. Miután kiszabadultam a terráriumból, és átmenetileg megint Dóriék nappalijában találtam magam, már azt hittem, hogy sikerült lefixálnom a következő szállásomat a jól megszokott nyomornegyed szomszédos utcájában. A lakást egy nigériai srác bérelte a csajával; ezen kívül lakott mellettük egy magyar is. A szobát, ami csak rám várt egy angol hagyta volna maga mögött némi láb- és izomszag kíséretében. Ez egy hangyányival jobbnak tűnt, mint a másik, ahol sok brazil mellé cigiszagba költözhettem volna. Sajnos (szerencsére) az afrikai partnerrel zátonyra futottak a tárgyalások, mert annak ellenére, hogy iszonyú magabiztosan beszélt angolul, egy kibaszott szavát nem lehetett érteni. A számomra homályos bérleti kondíciókon kívül még az is közre játszott az egyeztetésre irányuló ismétlődő kísérletek megszakadásában, hogy a barátnő főzött valami botrányosan büdöset.
Ezek után megnéztem még egy helyet, ami néhány használt fecskendő szétszórása után simán szolgálhatott volna díszletként valami hollywoodi noár-múviban.
A megoldás kulcsa végül egy másik hirdetési portál volt (http://www.spareroom.co.uk/), ahol az oroszlán barlangjánál magasabb minőségű bérleti ingatlanokat is kínálnak viszonylag elérhető áron. Ezen találtam egy nagyon igéretes lakást, ahová két lengyel csaj mellé - az eddigiekhez képest laboratóriumhoz hasonlatos higiéniai körülmények közé - költözhettem volna, de onnan meg ők pattintottak le.
Aztán volt még egy kecó, ahol olaszok laktak, és a hátsó kertbe jártak cigizni, de azért az ajtót nyitva hagyták, hogy be tudják fújni a füstöt...
A nyerőt végül East Hamben találtam meg. (Három kontinens város- és utca-neveit szokva már-már elkönyveltem magamban, hogy az angol fantáziátlan nemzet, erre kiderül, hogy az őshaza szívében kerületeket Keleti és Nyugati Sonkának, illetve Ugatásnak kereszteltek...) Egy litván családocska (apa-anya-tinilány), és egy másik litván kiscsaj lakik a házban. A faszi valami építkezésen dolgozik, de egyébként ilyen Linux-geek, és másodállásban is gépeket buzerál. (Miután megtudta, hogy szakmabeli vagyok, "sh"- és "bash"-szkriptek mutogatásával kezdett zaklatni. Egyelőre hagytam, de majd holnap megmondom neki, hogy kurvára nem érdekel...) Egyébként nagyon kedves; ránézésre fát lehet hasogatni a hátán. Egy hét(!) kauciót kért, és úgy fizetem a bérleti díjat is, ahogy nekem tetszik. Igazából túl szép volt, hogy igaz legyen. Nem is volt az. Az asszonnyal beköltözéskor találkoztam először, és akkor derült ki, hogy 3 hét múlva lebabázik... Nem hiszem el, hogy ekkorát hibáztam! Pályafutásom során már másodszor fordul elő, hogy terhes nő mellé költözöm be - és az csak sovány vigasz, hogy itt legalább nincs macska-húgyszag...
Ezek után megnéztem még egy helyet, ami néhány használt fecskendő szétszórása után simán szolgálhatott volna díszletként valami hollywoodi noár-múviban.
A megoldás kulcsa végül egy másik hirdetési portál volt (http://www.spareroom.co.uk/), ahol az oroszlán barlangjánál magasabb minőségű bérleti ingatlanokat is kínálnak viszonylag elérhető áron. Ezen találtam egy nagyon igéretes lakást, ahová két lengyel csaj mellé - az eddigiekhez képest laboratóriumhoz hasonlatos higiéniai körülmények közé - költözhettem volna, de onnan meg ők pattintottak le.
Aztán volt még egy kecó, ahol olaszok laktak, és a hátsó kertbe jártak cigizni, de azért az ajtót nyitva hagyták, hogy be tudják fújni a füstöt...
A nyerőt végül East Hamben találtam meg. (Három kontinens város- és utca-neveit szokva már-már elkönyveltem magamban, hogy az angol fantáziátlan nemzet, erre kiderül, hogy az őshaza szívében kerületeket Keleti és Nyugati Sonkának, illetve Ugatásnak kereszteltek...) Egy litván családocska (apa-anya-tinilány), és egy másik litván kiscsaj lakik a házban. A faszi valami építkezésen dolgozik, de egyébként ilyen Linux-geek, és másodállásban is gépeket buzerál. (Miután megtudta, hogy szakmabeli vagyok, "sh"- és "bash"-szkriptek mutogatásával kezdett zaklatni. Egyelőre hagytam, de majd holnap megmondom neki, hogy kurvára nem érdekel...) Egyébként nagyon kedves; ránézésre fát lehet hasogatni a hátán. Egy hét(!) kauciót kért, és úgy fizetem a bérleti díjat is, ahogy nekem tetszik. Igazából túl szép volt, hogy igaz legyen. Nem is volt az. Az asszonnyal beköltözéskor találkoztam először, és akkor derült ki, hogy 3 hét múlva lebabázik... Nem hiszem el, hogy ekkorát hibáztam! Pályafutásom során már másodszor fordul elő, hogy terhes nő mellé költözöm be - és az csak sovány vigasz, hogy itt legalább nincs macska-húgyszag...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
