Az elmúlt két hét még mindig a lakás-keresés jegyében telt. Miután kiszabadultam a terráriumból, és átmenetileg megint Dóriék nappalijában találtam magam, már azt hittem, hogy sikerült lefixálnom a következő szállásomat a jól megszokott nyomornegyed szomszédos utcájában. A lakást egy nigériai srác bérelte a csajával; ezen kívül lakott mellettük egy magyar is. A szobát, ami csak rám várt egy angol hagyta volna maga mögött némi láb- és izomszag kíséretében. Ez egy hangyányival jobbnak tűnt, mint a másik, ahol sok brazil mellé cigiszagba költözhettem volna. Sajnos (szerencsére) az afrikai partnerrel zátonyra futottak a tárgyalások, mert annak ellenére, hogy iszonyú magabiztosan beszélt angolul, egy kibaszott szavát nem lehetett érteni. A számomra homályos bérleti kondíciókon kívül még az is közre játszott az egyeztetésre irányuló ismétlődő kísérletek megszakadásában, hogy a barátnő főzött valami botrányosan büdöset.
Ezek után megnéztem még egy helyet, ami néhány használt fecskendő szétszórása után simán szolgálhatott volna díszletként valami hollywoodi noár-múviban.
A megoldás kulcsa végül egy másik hirdetési portál volt (http://www.spareroom.co.uk/), ahol az oroszlán barlangjánál magasabb minőségű bérleti ingatlanokat is kínálnak viszonylag elérhető áron. Ezen találtam egy nagyon igéretes lakást, ahová két lengyel csaj mellé - az eddigiekhez képest laboratóriumhoz hasonlatos higiéniai körülmények közé - költözhettem volna, de onnan meg ők pattintottak le.
Aztán volt még egy kecó, ahol olaszok laktak, és a hátsó kertbe jártak cigizni, de azért az ajtót nyitva hagyták, hogy be tudják fújni a füstöt...
A nyerőt végül East Hamben találtam meg. (Három kontinens város- és utca-neveit szokva már-már elkönyveltem magamban, hogy az angol fantáziátlan nemzet, erre kiderül, hogy az őshaza szívében kerületeket Keleti és Nyugati Sonkának, illetve Ugatásnak kereszteltek...) Egy litván családocska (apa-anya-tinilány), és egy másik litván kiscsaj lakik a házban. A faszi valami építkezésen dolgozik, de egyébként ilyen Linux-geek, és másodállásban is gépeket buzerál. (Miután megtudta, hogy szakmabeli vagyok, "sh"- és "bash"-szkriptek mutogatásával kezdett zaklatni. Egyelőre hagytam, de majd holnap megmondom neki, hogy kurvára nem érdekel...) Egyébként nagyon kedves; ránézésre fát lehet hasogatni a hátán. Egy hét(!) kauciót kért, és úgy fizetem a bérleti díjat is, ahogy nekem tetszik. Igazából túl szép volt, hogy igaz legyen. Nem is volt az. Az asszonnyal beköltözéskor találkoztam először, és akkor derült ki, hogy 3 hét múlva lebabázik... Nem hiszem el, hogy ekkorát hibáztam! Pályafutásom során már másodszor fordul elő, hogy terhes nő mellé költözöm be - és az csak sovány vigasz, hogy itt legalább nincs macska-húgyszag...
2013. február 18., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése