Felső tagozat

Az elmúlt hetek zavaros posztjai annak köszönhetőek, hogy leszabályzásig pörögtem az irodában.

Először megpróbáltam kikérni egy hét szabit, hogy gatyába tudjam rázni magam. Nem adtak. Két hete odáig fajult a dolog, hogy kénytelen voltam kiállni a főnöknőm elé azzal, hogy mostantól egy hétig sztrájkolni fogok: megmondtam neki, hogy elmegyek a háziorvosomhoz, és kiíratom magam egy hétre. Ez megtörtént, de vele megnyertem azt is, hogy elküldtek egy cég által fizetett "tanácsadó irodához", ami azzal hivatott foglalkozni, hogy a problémákkal küszködő alkalmazottaknak támaszt nyújtson... :)

Ennél precízebben maga a tanácsadó cég sem pozícionálja önmagát a külvilág felé. Profiljukban azt hirdetik, hogy embereik segítenek munkahelyi stressz, családi problémák, játékszenvedély, alhoholizmus, stb. megoldásában. Elmentem. Máig nem tudom, hogy a nő, akivel ott beszéltem ügyvéd volt, vagy pszichológus. Sok hasznosat nyilván nem mondott, de attól még megdöbbentően intelligens volt kiwi nő létére.

A foglalkozás után egy nappal bementem az iroda melletti kávézóba a főnöknőmmel, és az ő főnökével beszélni, hiszen ebben megegyeztünk előtte. Fél óra beszélgetés után a nagykutya otthagyott minket, és ketten maradtunk. Újabb fél óra beszélgetés alatt megint annyi politikát tanultam, mint még soha... Az ő javaslatára másnap megnéztem az Invictus című filmet. Zsuzsi már lebloggolta a múlkor. Film még ilyen erővel nem hatott rám... Feltétlenül nézze meg mindenki!

Az ügyvédnő/pszichológusnő ugyan a következő foglalkozáson elárulta nekem, hogy annak idején az All Blacks csapata (állítólag szándékos) ételmérgezéssel hátráltatva játszotta a döntőt, de ez csak még élesebb megvilágításba helyezi az akkori szituációt. (Persze ez olyan tény, ami egy hollywoodi filmet eladhatatlanná tenne, úgyhogy nem is tehették bele.)

Egy szó, mint száz: rájöttem, hogy a politika bámulatos dolog. Embereket egészen rövid idő leforgása alatt a mennybe emelhet anélkül, hogy egy buznyák értéket termelnének a világon bárkinek. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a magasból egy pillanat alatt a poklok mélyéig is zuhanhat bárki - szintén a politika keze által. Jó tehát résen lenni.

A sztrájkom e hét közepén véget ért. Most éppen azon gondolkodom, hogy hogyan kérjek a cégnél fizetésemelést...