Bondi Beach, majd Chinatown

Gyalogoltam tovább kelet felé. A Bondi Road-on rögtön beleszaladtam egy Hungarian Restaurant-ba, ahol pörköltön kívül töltött káposztát, túrós csuszát, csirkepaprikást, meg tudomisén még mit lehetett kapni egészen büszke betyáros árakon (25+ AUD egy fogás). Nem voltam már messze a parttól, és bár már éhes voltam, odáig még kibírtam.



Ez tárult a szemem elé a Bondi Road-ról lekanyarodva:





Sajnos a képeken nem jön át, de eléggé ütőképes volt a panoráma a beachre. Pont dagály volt, és a fasza szörfös hullámok még így sem látszanak a fotókon. (Azért azt vegyük észre, hogy 28-30 órával ezelőtt még overdrive-on tolattuk a fűtést a 9 fokos aucklandi hajnalban Zsuzsi kocsijában, úgyhogy én ettől a látványtól rögtön lefostam a bokámat...)

Lementem a partra. A víz olyan 24 fok volt, de nem nagyon akaródzott az influenza nyomait sokk-terápiával kezelni, úgyhogy inkább nem mentem bele. (Eléggé fújt a szél is.)



Azért kifeküdtem egy jó órányit süttetni magam a napra, mielőtt busszal elindultam volna vissza a városba. A busz csak Bondi Junction-ig vitt el, ahol végül mégiscsak rávetettem magam a rohadék kis plüss-állatokra, amiknek odafelé még sikerült ellenállnom. Vételeztem egy kacsacsőrű emlőst, egy wombatot, meg egy koalát - jók lesznek szuvenírnek.

Innét vonat vitt vissza Central Station-ig, ami mellett laktam, de előtte még volt időm egy kocsmában élőzene mellett gyorsan meginni egy sört, majd lassan még két másikat. Eddig ismeretlen márkájú söröket nyomtam az ausztrál felhozatalból. A "Wake up!"-ba visszaérve már kezdett sötétedni. A sörök miatt muszály voltam kicsit belevetni magam az éjszakába, legalább egy kiadós kaja erejéig. Két sarokra volt Chinatown; arra vettem az irányt. Sydney-Chinatown majdnem olyan, mint Manhattan-Chinatown, csak tized-akkora, és itt hiányzik a térdig érő szemét, meg a tömény húgyszag. Ennek ellenére megpróbáltam olyan élményt megcélozni, mint annak idején New York-ban; akkor egy olyan helyet választottunk a haverokkal, amelyikben:

1. alig volt szabad hely
2. fehér arc nem evett, mert
3. latin betűvel nem volt kiírva semmi, és
4. ránézésre a fogyasztóvédelem nemhogy rögtön bezáratná, de lepecsételné, és vadul körbe is tekerné sárga "biohazard"-os nejlonszalaggal - persze csak amíg megérkeznek a dózerek, hogy végül sóval szántsák be a helyét is.

Majdnem sikerült itt is találnom egy ilyen vendéglőt, de végül az étlap beleköpött a levesbe: angolul is ki voltak írva a fogások (a többi kritérium stimmelt). Nagyon kajás voltam, és a pincércsaj szerint snack-adagokról volt szó, úgyhogy elég sok mindent berendeltem:

- egy csirkés gőzgombócot
- egy disznófül-snacket
- egy rizsbe tekert sült disznósörtét (Kurva kíváncsi voltam, hogy mi mást jelenthet a "pork-floss"? Biztos nem azt, amire gondolok, mert a "floss"-nak csak ezt a jelentését ismertem... Hát pedig de!)
- meg még valamit, amire nem emlékszem már, de mire megérkezett, addigra sweet chillis sült tofu lett disznó belsőséggel (szív, vese, ütőér, tüdő, stb.) Annak idején Hong Kong-ban a szobatársam rendelt valami hasonlót, akivel az éjszakát járva bemenekültünk egy kifőzdébe a monszun elől. Azt viszont ő inkább elém tolta, mert nem tudta megenni. (Pedig egészen rokonszenvesen igénytelen volt angol létére - nem véletlenül szálltunk meg ugyanazon a szálláson...)

Hát vazze, Kínában értik a módját, hogy hogyan kell hulladékból főzni... Ez a konyhasöpredék (amit ráadásul még meg is lehetett enni!) került 17 dolláromba a kólával együtt.

Rövid séta után jóllakott napközisként kerültem végül az ágyba...