Apám 22-én reggel a kórházban meghalt.
Nyugodjék békében.
2011. január 25., kedd
2011. január 4., kedd
Bortúra
Köszi mindenkinek a jókívánságokat!
Nem ismerős valaki Tokajban vagy a környékén? Kéne egy pince, ahol biztosan nem pancsolják a bort/húznak le. A következő pár hétben valamikor elmegyek feltankolni; ha valakinek van kedve csatlakozni, az nyomjon egy kommentet, vagy hívjon fel! SMS-t lécci ne küldjetek, mert azt utálom!
Nem ismerős valaki Tokajban vagy a környékén? Kéne egy pince, ahol biztosan nem pancsolják a bort/húznak le. A következő pár hétben valamikor elmegyek feltankolni; ha valakinek van kedve csatlakozni, az nyomjon egy kommentet, vagy hívjon fel! SMS-t lécci ne küldjetek, mert azt utálom!
2010. december 31., péntek
Boldog új évet mindenkinek!
Na. Nem titok már, hogy Apámnak valószínűleg infarktusa(i) volt(ak) az elmúlt 3 hétben. Január közepén valószínűleg bypass-műtétje lesz.
Arra ez a kurva nagy bizonyosság, hogy pillanatnyilag a Honvédkórházban van, és még egy kibaszott szelet papírt nem láttam leírva arról, hogy végülis pontosan mifasz baja van, miért szállították a Váciból a Honvédba, és egyáltalán mit terveznek csinálni vele...
Egyet viszont már alá kellett írnia arról, hogy tudomásul veszi azt, hogy a Honvéd egy gyakorlókórház, és a beszállítása, valamint a kiengedése napjai közül csak az egyiken kap reggelit/vacsorát...
Ma hazaengedik a kórházból. Egy nappal a műtét előtt kell újra bemennie. Ha ma nem adnak VALAMI zsírpapírt, amin le volna írva, hogy mi a picsáért engedik haza, akkor beszélek a rá kirendelt sebésszel, mert legalább neki megkaptuk tegnap a telefonszámát...
Arra ez a kurva nagy bizonyosság, hogy pillanatnyilag a Honvédkórházban van, és még egy kibaszott szelet papírt nem láttam leírva arról, hogy végülis pontosan mifasz baja van, miért szállították a Váciból a Honvédba, és egyáltalán mit terveznek csinálni vele...
Egyet viszont már alá kellett írnia arról, hogy tudomásul veszi azt, hogy a Honvéd egy gyakorlókórház, és a beszállítása, valamint a kiengedése napjai közül csak az egyiken kap reggelit/vacsorát...
Ma hazaengedik a kórházból. Egy nappal a műtét előtt kell újra bemennie. Ha ma nem adnak VALAMI zsírpapírt, amin le volna írva, hogy mi a picsáért engedik haza, akkor beszélek a rá kirendelt sebésszel, mert legalább neki megkaptuk tegnap a telefonszámát...
2010. december 29., szerda
Meglepi
Most egy darabig Magyarban vagyok. (Előre láthatólag január végéig.) Lesz elintézni-valóm bőven, úgyhogy nem ígérem, hogy bárkit is meg fogok keresni. Aki találkozni akar velem, az megtalál Dunakeszin, vagy a 06 30 527-4398-on!
2010. december 20., hétfő
Rágcsálni való
Ma egyszerre értem haza a főbérlőmmel. Két hónapja szereztek maguknak egy nápolyi masztiff kölyköt.
a kép csak illusztráció
A neve Tiberius (nekem csak Tibi). Cameron (a főbérlő) tiszta ideg volt, mert Tibi ma rágta szét másodszor a TV-kábelt, úgyhogy megint elment az adás. Szerencsére én már egy éve nem nézek TV-t.
Csupa öröm egy kutya a háznál...
a kép csak illusztrációA neve Tiberius (nekem csak Tibi). Cameron (a főbérlő) tiszta ideg volt, mert Tibi ma rágta szét másodszor a TV-kábelt, úgyhogy megint elment az adás. Szerencsére én már egy éve nem nézek TV-t.
Csupa öröm egy kutya a háznál...
2010. december 18., szombat
Felső tagozat
Az elmúlt hetek zavaros posztjai annak köszönhetőek, hogy leszabályzásig pörögtem az irodában.
Először megpróbáltam kikérni egy hét szabit, hogy gatyába tudjam rázni magam. Nem adtak. Két hete odáig fajult a dolog, hogy kénytelen voltam kiállni a főnöknőm elé azzal, hogy mostantól egy hétig sztrájkolni fogok: megmondtam neki, hogy elmegyek a háziorvosomhoz, és kiíratom magam egy hétre. Ez megtörtént, de vele megnyertem azt is, hogy elküldtek egy cég által fizetett "tanácsadó irodához", ami azzal hivatott foglalkozni, hogy a problémákkal küszködő alkalmazottaknak támaszt nyújtson... :)
Ennél precízebben maga a tanácsadó cég sem pozícionálja önmagát a külvilág felé. Profiljukban azt hirdetik, hogy embereik segítenek munkahelyi stressz, családi problémák, játékszenvedély, alhoholizmus, stb. megoldásában. Elmentem. Máig nem tudom, hogy a nő, akivel ott beszéltem ügyvéd volt, vagy pszichológus. Sok hasznosat nyilván nem mondott, de attól még megdöbbentően intelligens volt kiwi nő létére.
A foglalkozás után egy nappal bementem az iroda melletti kávézóba a főnöknőmmel, és az ő főnökével beszélni, hiszen ebben megegyeztünk előtte. Fél óra beszélgetés után a nagykutya otthagyott minket, és ketten maradtunk. Újabb fél óra beszélgetés alatt megint annyi politikát tanultam, mint még soha... Az ő javaslatára másnap megnéztem az Invictus című filmet. Zsuzsi már lebloggolta a múlkor. Film még ilyen erővel nem hatott rám... Feltétlenül nézze meg mindenki!
Az ügyvédnő/pszichológusnő ugyan a következő foglalkozáson elárulta nekem, hogy annak idején az All Blacks csapata (állítólag szándékos) ételmérgezéssel hátráltatva játszotta a döntőt, de ez csak még élesebb megvilágításba helyezi az akkori szituációt. (Persze ez olyan tény, ami egy hollywoodi filmet eladhatatlanná tenne, úgyhogy nem is tehették bele.)
Egy szó, mint száz: rájöttem, hogy a politika bámulatos dolog. Embereket egészen rövid idő leforgása alatt a mennybe emelhet anélkül, hogy egy buznyák értéket termelnének a világon bárkinek. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a magasból egy pillanat alatt a poklok mélyéig is zuhanhat bárki - szintén a politika keze által. Jó tehát résen lenni.
A sztrájkom e hét közepén véget ért. Most éppen azon gondolkodom, hogy hogyan kérjek a cégnél fizetésemelést...
Először megpróbáltam kikérni egy hét szabit, hogy gatyába tudjam rázni magam. Nem adtak. Két hete odáig fajult a dolog, hogy kénytelen voltam kiállni a főnöknőm elé azzal, hogy mostantól egy hétig sztrájkolni fogok: megmondtam neki, hogy elmegyek a háziorvosomhoz, és kiíratom magam egy hétre. Ez megtörtént, de vele megnyertem azt is, hogy elküldtek egy cég által fizetett "tanácsadó irodához", ami azzal hivatott foglalkozni, hogy a problémákkal küszködő alkalmazottaknak támaszt nyújtson... :)
Ennél precízebben maga a tanácsadó cég sem pozícionálja önmagát a külvilág felé. Profiljukban azt hirdetik, hogy embereik segítenek munkahelyi stressz, családi problémák, játékszenvedély, alhoholizmus, stb. megoldásában. Elmentem. Máig nem tudom, hogy a nő, akivel ott beszéltem ügyvéd volt, vagy pszichológus. Sok hasznosat nyilván nem mondott, de attól még megdöbbentően intelligens volt kiwi nő létére.
A foglalkozás után egy nappal bementem az iroda melletti kávézóba a főnöknőmmel, és az ő főnökével beszélni, hiszen ebben megegyeztünk előtte. Fél óra beszélgetés után a nagykutya otthagyott minket, és ketten maradtunk. Újabb fél óra beszélgetés alatt megint annyi politikát tanultam, mint még soha... Az ő javaslatára másnap megnéztem az Invictus című filmet. Zsuzsi már lebloggolta a múlkor. Film még ilyen erővel nem hatott rám... Feltétlenül nézze meg mindenki!
Az ügyvédnő/pszichológusnő ugyan a következő foglalkozáson elárulta nekem, hogy annak idején az All Blacks csapata (állítólag szándékos) ételmérgezéssel hátráltatva játszotta a döntőt, de ez csak még élesebb megvilágításba helyezi az akkori szituációt. (Persze ez olyan tény, ami egy hollywoodi filmet eladhatatlanná tenne, úgyhogy nem is tehették bele.)
Egy szó, mint száz: rájöttem, hogy a politika bámulatos dolog. Embereket egészen rövid idő leforgása alatt a mennybe emelhet anélkül, hogy egy buznyák értéket termelnének a világon bárkinek. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a magasból egy pillanat alatt a poklok mélyéig is zuhanhat bárki - szintén a politika keze által. Jó tehát résen lenni.
A sztrájkom e hét közepén véget ért. Most éppen azon gondolkodom, hogy hogyan kérjek a cégnél fizetésemelést...
Luxusautó
Nem. Egészen biztos vagyok benne, hogy mégsem hülyültem meg.
Előbb demonstrálom ezt mindenkinek, akit érdekel, aztán lehet, hogy írok még egy posztot, amiben elmesélem, hogy mit tanultam az elmúlt két hétben a felső tagozatban.
Most azonban újra a régi Jocó következik...
A kibaszott Legend-del már megint csak a szopás van!!! Hetente kellett takarítani az akksi saruját, hogy megfelelő feszültséget kapjon a gyújtás is, mert az eloxidálódott póluson nem jött átt elég teljesítmény, hogy az önindítón kívül még a gyújtásnak is jusson belőle. Magyarul: nem indult a köcsög.
Ebből kifolyólag rutin-műveletté finomítottam a "motorháztető fel - porszívócsővel kitámaszt - 10-es kulcs, drótkefe, és csiszolópapír elővesz - pólus lekefél - saru le - megpucol - saru fel - autó indít - szerszámokat elrak" mozdulatsort. Bütyöknek, az autószerelés Zen-mesterének köszönhetően a pólus és a saru közé végül egy apró lemez-darab, rá pedig olaj került a folyamatos és kifogástalan kontaktot elősegítendő.
Három nap állás után azonban a folyamatos és kifogástalan kontakt ellenére sem indult be a görény. Telefonos segítség (Bütyköt szeretném felhívni, Vágó úr!) után világossá vált, hogy két potenciális problémával állhatok szemben: vagy tényleg szar az akksi, vagy valami az egyébként is gyenge akksit folyamatosan szívja. Láttam én már karón varjút: volt olyan haverom, akinek az utastér-világítás elhalványító elektronikájának a zárlata szívta le minden éjjel az akksiját egy héten keresztül, hogy minden reggel egészséges stressz-oldó kurvaanyázással indulhassanak a dolgos hétköznapok!
Mivel hasonló esszenciális extrákért a Hondámnak sem kell a szomszédba mennie (gyárilag tele van baszva minden elektronikus hülyeséggel, ami elromolhat és adott esetben zárlatosan leszívhatja az akksit), ezért szükség lesz némi diagnosztikára, hogy a hiba forrását feltárjam. Le kell mérni a nyugalmi áram-felvételét az autónak, na! Ezt az első adandó alkalommal meg fogom tenni, amint eláll az eső.
Ha nem szívja semmi az akksit, akkor veszek egy másikat, és megint lesz egy remek autóm. Ha valami élősködik az akksin, akkor viszont újra felizzik a Bütyök-hotline, mert nem tudom elképzelni, hogy ennek a büdös ribancnak a javítására még egyszer elpazaroljam a tehetségemet.
Szerencsére ugye tanultam az egyetemen a redundáns rendszerek megbízhatóság-növelő technikáiról, úgyhogy van még két faék-egyszerűségű, szikla-szilárd backup-autóm, amiket ilyen esetekben mellényzsebből húzok elő, és akár atom-támadás után is elindulhatok velük a munkába anyázás nélkül...
Előbb demonstrálom ezt mindenkinek, akit érdekel, aztán lehet, hogy írok még egy posztot, amiben elmesélem, hogy mit tanultam az elmúlt két hétben a felső tagozatban.
Most azonban újra a régi Jocó következik...
A kibaszott Legend-del már megint csak a szopás van!!! Hetente kellett takarítani az akksi saruját, hogy megfelelő feszültséget kapjon a gyújtás is, mert az eloxidálódott póluson nem jött átt elég teljesítmény, hogy az önindítón kívül még a gyújtásnak is jusson belőle. Magyarul: nem indult a köcsög.
Ebből kifolyólag rutin-műveletté finomítottam a "motorháztető fel - porszívócsővel kitámaszt - 10-es kulcs, drótkefe, és csiszolópapír elővesz - pólus lekefél - saru le - megpucol - saru fel - autó indít - szerszámokat elrak" mozdulatsort. Bütyöknek, az autószerelés Zen-mesterének köszönhetően a pólus és a saru közé végül egy apró lemez-darab, rá pedig olaj került a folyamatos és kifogástalan kontaktot elősegítendő.
Három nap állás után azonban a folyamatos és kifogástalan kontakt ellenére sem indult be a görény. Telefonos segítség (Bütyköt szeretném felhívni, Vágó úr!) után világossá vált, hogy két potenciális problémával állhatok szemben: vagy tényleg szar az akksi, vagy valami az egyébként is gyenge akksit folyamatosan szívja. Láttam én már karón varjút: volt olyan haverom, akinek az utastér-világítás elhalványító elektronikájának a zárlata szívta le minden éjjel az akksiját egy héten keresztül, hogy minden reggel egészséges stressz-oldó kurvaanyázással indulhassanak a dolgos hétköznapok!
Mivel hasonló esszenciális extrákért a Hondámnak sem kell a szomszédba mennie (gyárilag tele van baszva minden elektronikus hülyeséggel, ami elromolhat és adott esetben zárlatosan leszívhatja az akksit), ezért szükség lesz némi diagnosztikára, hogy a hiba forrását feltárjam. Le kell mérni a nyugalmi áram-felvételét az autónak, na! Ezt az első adandó alkalommal meg fogom tenni, amint eláll az eső.
Ha nem szívja semmi az akksit, akkor veszek egy másikat, és megint lesz egy remek autóm. Ha valami élősködik az akksin, akkor viszont újra felizzik a Bütyök-hotline, mert nem tudom elképzelni, hogy ennek a büdös ribancnak a javítására még egyszer elpazaroljam a tehetségemet.
Szerencsére ugye tanultam az egyetemen a redundáns rendszerek megbízhatóság-növelő technikáiról, úgyhogy van még két faék-egyszerűségű, szikla-szilárd backup-autóm, amiket ilyen esetekben mellényzsebből húzok elő, és akár atom-támadás után is elindulhatok velük a munkába anyázás nélkül...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
