Nahhh! A hétvégén motorozni voltunk East Angliában. Szóra sem érdemes, de azért ez a néhány-száz kilométer elég volt arra, hogy valamennyire összeszokjunk a Grisoval, és a Soltész Rezső által hagyott 10 centis majré-csíkon is egy kicsit bejárassam a gumit.
Már a hét közepén egyszer bejöttem vele az irodába (nem Rezsővel...), hogy ha előttem észrevétlen maradt a motor vérző torka, akkor legalább kéznél legyen a Temze, amibe bele tudom lökni. Dél Londonból jövök, tehát át kell vágni a városon. Óvatosan ismerkedtem a súlyával, de ahogy húzogattam az egyre kövérebb gázokat az előzésekhez, meg a távoli zebrán a piros lámpánál útra lépő gyalogosok pulzusának serkentéséhez, úgy lett egyre szélesebb a vigyor a képemen. (Most mondhatnám, hogy nem tehetek róla, mert a Griso kihozza az emberből a parasztot, de nem mentegetőzöm, mert én a londoni forgalomra ívben szaró, és ezáltal a dugóhoz aktívan hozzájáruló gyalogosokat sokkal nagyobb parasztoknak tartom, és legszívesebben minden ilyen megmozdulásuk után még egy sallerral is ellátnám őket.)
A belvárosban már mindketten izzadtunk (én a bőrben, a Griso meg a reggeli forgalomban), amikor egyszer csak arcomra fagyott a mosoly: a blokk elkezdett úgy kelepelni, hogy ha nem pont a középső sávban álltam volna, akkor felmegyek a járdára, és leállítom a motort.
Egy ilyen hang, teszem azt egy Yamahából érkezve halálbiztos jele annak, hogy a szelepek egy percen belül beleszakadnak a hengerekbe, a dugattyúk átlyukadnak, kikönyököl a hajtókar, a blokkból az útra ömlik az olaj, és az Apokalipszis négy lovasa elhalad a buszsávban...
Ott, és akkor viszont nem tudtam félreállni, úgyhogy feltoltam a plexit, hogy elmorzsoljak egy könnycseppet, és megvigasztaltam magam, hogy a bontóban talán kapok egy ezrest a maradékért, és akkor nem buktam sokkal többet, mint a rommá tört Raptorral. Akkor egy kicsit megnyugodtam, mert végülis hibát - azon kívül, hogy olasz motort vettem - nem követtem el, úgyhogy hagytam tovább járni a motort, hogy akkor hulljon a férgese...! Az kelepelt még kb. másfél percig, aztán amikor befordultam a sarkon, akkor (talán mert egy kicsit bedőlt a kanyarban) abbahagyta. Még leparkoltam vele az iroda melletti utcába, aztán hiába stresszeltem magam egész nap azon, hogy vajon hazafele mi lesz, végül nem lett semmi. Hazament, majd hétvégén a túrára is elment, sőt: vissza is jött!
Nem tudom, hogy hogy fogom bírni idegekkel, de még mindig nem vagyok hajlandó ezoterikus magyarázatokkal elaltatni magamat a Guzzi lelkéről, és az isteni olasz gépészmérnökökről, akik életet lehelltek bele. Szerintem akkor is csak egyszerűen szar, de legalább azt nem mondhatom rá, hogy ne lenne izgalmas...
A formatervezési szkilleket viszont nem lehet elvitatni a motor atyjától, akit Rodolfo Frascolinak hívnak, és ha valaki belenéz a CV-jébe, az magáért beszél... Úgy néz ki a motor, mintha földönkívüliek hozták volna. Olyan a blokkját nézegetni, mint amikor az ember le-pause-olja a Star Wars-t amikor elvonul a csillagromboló, hogy találgassa, hogy azok a baszok ott az oldalán vajon mire valók...
Ennek, meg a borzalmas morgásnak, csühögésnek, durrogásnak, és hörgésnek köszönhetően, amit fordulatszámtól és gázmarkolat állásától függően előad, a forgalomba nagyjából annyira vegyül bele, mint pucér Scarlett Johansson vasárnap délután a Váci utcai tömegbe. (Láttam olyan gyalogost, aki a járdán megállt, megfordult, és hosszan nézett utána.)
Vitathatatlan, hogy ez a fokú feltűnés némi fasz-hosszabbító faktort kölcsönöz a gépnek, ami azonban az én esetemben sajnos visszájára sül el, mivel a hiteles megjelenés ezen a motoron legalább 185 centis magasságot igényel. Csabi szerint úgy nézek ki rajta, mint a kan-hangya... (Ha a hiteles megjelenés céljából vettem volna a vasat, akkor ez nyilván valamelyest kedvemet szegné, így viszont leszarom.)
Motorozni vele kivételes élmény: lehet alapjáraton csattogni, mint egy cruiserrel (és mint mondtam, az érzést jobban adja, mint egy HD), de ha haladni akar vele az ember, abban is partner, mert hiába hosszú a tengelytáv, a minőségi futómű miatt nem kell daruval beemelni a kanyarba, mint egy Harley-t, hanem meglepően jól fordul. 110 lóerő pedig elég jól mozgat még egy 246 kilós monstrumot is. Igazából szerintem pont egy ilyen gépre van most szükségem, mivel a Raptor nagyon izgága; azzal nehéz volt ép ésszel motorozni... Ezzel meg lehet csapatni ha kell, de azért a súly, meg a méret miatt egy pillanatra sem veszíti el az ember a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése