Hajnal fél négy van. Hogy felébredtem, az annak köszönhető, hogy az eredetileg szuboptimálisra sikerült padlizsánkrém maradéka három nap érés után elképesztően jó lett. Elkerülhetetlen volt, hogy este betegre zabáljam magam belőle. (Vágtam rá egy kis friss csilit is, hogy ne végezzek fél munkát...)
Amint égő gyomorral ébredtem, rögtön elkezdett pörögni az agyam, hogy még véletlenül se tudjak elaludni. Azon gondolkodtam, hogy milyen halálnemet mérnék ki arra az anyabaszóra, aki a kódot írta, ami fölött tegnap egész nap a sírógörcs kerülgetett. Nem elég, hogy vissza kellett jönnöm a trópusokról, és midössze három hét szünet után hülyén nézek a rendszer majd minden részére. Nem elég, hogy a rendszerintegráció a legundorítóbb lélekölő favágás, amit "programozás"-témakörben az ember végezhet. De hogy valakinek a Salesforce native AJAX-frameworkje nem volt elég nagy rakás fos, hogy belőle webservice-eket hívogató webpage-et írjon??? Muszáj volt ezt HTML-alapon összelapátolni csupasz JavaScriptben??? Az ilyet addig ütném baseball-ütővel, amíg mozog. De mondjuk csak úgy, hogy életfontosságú szervek ne károsodjanak. Ha minden csontja összetört, akkor felépülés után mondjuk az Ural egyik szénbányájában vájárként rehabilitálnám, hogy száraz kenyéren és vizen végelgyengülésig dolgozva még a társadalom hasznos tagja lehessen.
Ja, és mondjuk mellé állítanám David Cameront egy szöges korbáccsal, hogy azzal inspirálja, miközben kampány-beszédet ismételget. (Neki csak vizet adnék.)
Nnna; ez jól esett. Visszafekszem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése