Nekifutottam még egyszer ennek a szörfözés témának. Kaptam a shopból egy tojás-sárga mini-malt. Ez egyrészt remekül funkcionál "hi vis" segédeszközként is, hogy a lifeguardok könnyebben észrevegyenek, ha ki kell húzniuk (volt már rá példa...), másrészt viszont egy kicsit keskenyebb volt, mint Bandi deszkája (amin régebben már próbálkoztam), ezért kényelmesen tudtam vele evezni a szűk vállaim ellenére.
Basic surf-gearNagy reményekkel futottam neki a hullámoknak, de sajnos nem számolhatok be komoly eredményekről. Gondos elemzés után rájöttem, hogy a szörfözés legnehezebb része - tehát az, ami elválasztja az ígéretes kezdőt a szerencsétlen, szánalmasan próbálkozó hülyétől - az az, hogy az illető egyáltalán be tud -e jutni addig a pontig, ahol a hullámok hegyesednek. Na ez az a terület, ahol én komoly kihívásokkal küszködöm. A partról egészen egyértelműnek tűnik megtenni azt a nem több, mint 80-100 métert, ahol a többiek ücsörögnek a megfelelő hullámra várva. Gyalog még csak-csak menne nekem is, de itt van ez a szar szörfdeszka koloncnak, ami a bejutást gyakorlatilag a "mission impossible"-kategóriába emeli. 15-20 percig próbálkoztam áttörni a folyamatosan érkező, már habzó hullámok zónáját - sikertelenül. A hullám ezen fázisának megvan az a kellemetlen tulajdonsága, hogy a velük szemben evező szörföst lesodorja a deszkáról a köcsög. (A jelek szerint mondjuk nem mindegyiket, mert azért csak vannak bent olyanok is, akik már a boardon állva jönnek ilyenekkel kifelé...) Ennyi idő alatt háromszor kötötte gúzsba a lábaimat a forgó vízben rátekeredő póráz, és végül kénytelen voltam kijönni, mert a kimerültségtől már fújtattam, mint a bálna. Úgy emlékszem, hogy ez Zélandon nekem valamivel jobban ment... Asszem elmegyek majd egy szörf-órára otthon, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt a sportot csak a faék-egyszerűségű ozzik tudják megtanulni.
Visszamentem egy negyed órára a vízbe, mert amíg a fentieket írtam, addig ki is gondoltam, hogy hogy kell ezt csinálni: amikor jön a hullám az ember pofájába, akkor nem elég megfogni a deszkát, hanem homlokkal rá is kell bukni, hogy az ember feje megtörje a sodrást, ami egyébként a testét elválasztaná a deszkától. (Közben még a partról néztem egy csajt, aki pont ugyanolyan béna volt, mint én; a második hullám le is szedte a deszkáról. MUHHHHAHA!)
Két-három "mosógépbe" belekerülő szörfös orrából még egy napig folyik a sós víz (nem takony)...A másik okosság, amire viszont már csak ennek a szessönnek a végén jöttem rá, hogy derékig érőnél mélyebb vízben már nem szabad láma módon tolni a deszkát befelé, mert a hullám úgyis erősebb, és a test minél nagyobb keresztmetszete feszül a sodró víznek, annál esélytelenebb a haladás. Mellig érő vízben már sokkal gazdaságosabb a boardon fekve evezni. A sok okosodást végül 15 méternyi szörfözéssel koronáztam meg. Az oktatásért járó első 20 dollárokat lécci utaljátok át a számlámra! Amint megkaptam, elmondom, hogy hogy kell felállni a deszkán!
...
Hát ez nagyon szép elméletben, de ahhoz, hogy gyakorlatba átültessem kellene némi kondíció. Ismertem egy német srácot, aki a Zélandra költözése előtt hónapokig evezett Németországban egy tavon a szörfdeszkájával körbe-körbe... Nyilván nem volt százas, de valószínűleg a megfelelő izomcsoportokat felkészítette a tevékenységre.
Szörfdeszka-hurcolásban viszont már nagyon ott vagyok! Mikor utoljára mentem vissza próbálkozni, és végigvonultam a fövenyen, akkor az egyik lifeguard le is szólított:
- Kicsit odébb menj be, májt; a zászlókon kívül!
- Jaja, tudom.
- Ott a sziklák mellett megy egy rip befelé: ott könnyebb!
- Oké, köszi! (MEGVESZTÉL BAZZEG??? Hogy én egy áramlattal sodortassam be magam a hegyes sziklák elé, ahol az igazi szörfösök játszanak?!? Point Danger-nek hívják a helyet mellesleg... Hülye vagyok, de azért nem ennyire!)
De legalább meggyugtatott a tudat, hogy a boarddal a hónom alatt már egészen autentikus szörfös benyomását keltem. Lehet, hogy inkább a "szörfdeszkával csajozás" versenyszámra kellene koncentrálnom: ott jobb lapokkal indulhatnék...
...
Közben visszajöttem Brisbane-be az utolsó éjszakára. A harmadik backpackersben találtam csak szállást. Az LP-m kicsit out-of-date volt már: az elsőből, amit kinéztem belőle bérlakásokat csináltak, és egy kivételesen igénytelen fiatal társaság költözött bele. (Gyanús is volt, hogy a bejáróban egy leláncolt, de a farkát egészen barátságosan csóváló pitbullt kellett kikerülnöm, ami engem ugyan nem zavart, de ez ugye nem a legcélravezetőbb vendég-váró megoldás egy backpackers esetében...) A srácok átirányítottak egy másikba, ahol nem volt már hely, úgyhogy onnét ide küldtek, ahol most vagyok (BUNK Backpackers). Parkolóhelyet csak tíz perc sétányira találtam innét. (Az meg szarjon sünt, aki a belváros úthálózatát megtervezte: négy sávos egyirányú utcák, jobbra kanyarodni tilosok, és kikerülhetetlen fel/lehajtók az autópályára és hidakra mindenhol...!) Ez Fortitude Valley; Hugo szerint a város party-kerülete. Mindjárt meglátjuk... feltéve, hogy nem vág haza az az imént vásárolt, de napra pontosan egy hónapja lejárt szavatosságú avokádó dip, amit vacsira ettem...
Ultimate ozzi buli-mobil a Brisbane-be vezető úton
Jirzsij írta...
VálaszTörlésNa csak kiderült végre, nem vagy papírkutya! A szent DESZKA teszi a férfit keménnyé! :))
Tényleg, az ok, hogy a sárgát jobban észrevenni, de néhány lángnyelv elfért volna rajta. És hamár a parton hurcolod, meg menőzöl, akkor legyen fekete, halálfejekkel!! :)))
Az a baj, hogy még két gyerekkel a hátam mögött is kipróbáltam volna azt az áramlatot (a hullámokra kell koncentrálni és akkor a sziklák, mitha ott sem lennének). Aztán mi sem egyszerűbb, mint ráállni a deszkára és...
CSAK A GYÁVÁK FÉKEZNEK!!! :)))
:) A sziklák egészen addig nem zavarnának engem sem, amíg véres-szilánkos húspéppé nem töröm magam rajtuk (és az én felkészültségi szintemen ennek az esélye azért nem elhanyagolható).
VálaszTörlésAz áramlatokról meg már túl sok horror-sztorit hallottam ahhoz, hogy tartsak tőlük. Amióta pedig láttam néhány húzósabbat élőben is, azóta pláne behúzom fülem-farkam...
Pár lángnyelv azért tényleg odabaszós lett volna... :)