Külföldi

Direkt megfogadtam amikor elkezdtem írni ezt az egészet, hogy nem én leszek az, aki megmondja a frankót, meg a sok okosat arra vonatkozólag, hogy hogyan kell kivándorolni, meg hogy mi hogy megy Új-Zélandon. Vannak ilyenek rajtam kívül annyian, hogy Waikato-t lehet velük rekeszteni.

Mostanában mégis van valami, ami bassza a csőrömet, és pont itt az ideje, hogy írjak róla. Egy-két hete kaptam meg a levelet a BM-től, amiben elfogadták a jelentkezésemet az állampolgárságra. (A több, mint fél tucat speeding-ticket, meg egyéb rendőrségi history-m ellenére, úgyhogy az itteniek megnyugodhatnak, mert mostantól lehet neki tolni/húzni, mint a barom. Na jó: mást nem nagyon csináltam, tehát azért a segg-részegen és/vagy betépve kezetek ügyébe kerülő bendzsó vén buzik torkán való lenyomásától azért tartózkodjatok...!)

Azért írom ezt a blogot, hogy a családom és a barátaim otthon nagyjából képben legyenek arról, hogy mi történik velem. Vegyük észre, hogy önző indok ez, hiszen a célja az, hogy ne legyek kvázi eltűntként elkönyvelve Magyarországon, és ha hazalátogatok, akkor legalább VALAMI legyen, amiről beszélni tudok velük. Abba, hogy róluk semmit nem tudok, mert lusták írni, már belenyugodtam; józan ésszel nem is várhatom el. (És ráadásul nekem kell pedáloznom, hogy szórakoztatóan írjak, mert különben leszarnának...)

A pár hónap távlatába kerülő állampolgárság, meg még néhány apróság mégis érdekes kérdést feszeget bennem. Mikor fogok Magyarországon idegennek számítani? (Vagy mióta számítok annak...?) Ezt most úgy értem, mint amikor a külföldre szakadt 56-os hazánk-fia elmegy Magyarországra, és siránkozik, hogy miért zárták be a kedvenc kocsmáját/piacát, ahol milyen kurva jó volt a málnaszörp... (A szobi-szörp szovjet hatszögletű pohárban, 20 literes szódáspalackból felnyomva mindenkinek megvan, ugye?)

Persze mostanában információ-áramlásilag nyilván már más szelek fújnak, és mindenki netezik. Én is próbálok képben maradni a magyar helyzettel, de érzem hogy így nem lehet "igazi" magyarnak maradni. Szintén néhány hete történt, hogy szörfölés közben (már a Neten) egy magyar blogra tévedtem, ahol olyasmibe botlottam, amiről éreztem, hogy ez most itt a poén, de mégis csak néztem hülyén. Nem először fordult már ez elő. Úgy emlékszem, hogy Kati mutatta meg nekem még a múltkor (1-2 éve) azt, hogy mit jelent az, hogy "Sün!!!". Talán ez volt az első ilyen, talán nem, de nemrég meg arra kellett rácsodálkoznom, hogy mi lehet az, hogy: "Metált bírod?" Persze némi guglizás után egyedül rájöttem, de azt hiszem, hogy már mindenki érti a problémát.

A "Metált bírod?" sem tegnap volt; igazából egy kezemen meg tudom számolni itt az aucklandi ismerettségi körömben azokat, akik ezt már nem értik.

Ilyenkor egy kicsit élve eltemetve érzi magát az ember, és gyorsan megnézi a Velveten, hogy Keresztes Ildikó kit ejtett ki a múltkor az X-Faktorban (MIJJJEZA HÜLYESÉG?!?). Sajnos azonban az idővel nem lehet hosszú távon dacolni...