2018. november 21., szerda

Költözés

Mostanra egészen tűrhetően tudok járni. Életem apránként visszatalál a megszokott kerékvágásba: 1-2 hónapja megvettem az új motort, és a hétvégén végre megint garázsos lakásba költöztem... A csuklóm még mindig kiábrándítóan szar, de ezt többnyire csak akkor érezni, amikor terhelem - például tegnap, amikor a díványt kellett cipelni: na az nem esett jól.

Kellett már a levegő-változás, bár maga a költözés aktusa nyilván pont annyira hiányzott nekem, mint egy prosztata-vizsgálat. Sajnos azonban nem volt más választásom, mert egy hete megint összefosta magát a bérleményben levő (mint most kiderült: 10 éves) bojler (meg a fűtés is). Sajnos a főbérlő akkora cigány, hogy a kb. 1 havi lakbérnek megfelelő értékű kombinált bojlert csak nem akarta kicserélni a tizedik ilyen eset után sem. (És ennek tetejébe a legolcsóbb szerződést fizeti a karbantartó céggel, akik így egy hét múlva jönnek ki szerelni minden egyes hiba-bejelentés után). Éppen ezért most pont kapóra jött, hogy egy magyar csaj készült átköltözni hozzám abból a - szintén 2-bedroom-os - lakásból, amit az ő lakótársa hagyott ott neki, hogy egyedül fizesse. Az én lakásom éppen egy nappal a szerződéskötés előtt változott jég-barlanggá, úgyhogy lelkiismeret-furdalás nélkül tudtam rámutatni a landlordnak, hogy megbaszhatja azt a bojlerével együtt. (Egy hónappal ezelőtt, amikor megint szerelni kellett, már szóltam, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban...)

Mivel a csaj költözése már le volt zsírozva a következő hétre, ezért gyakorlatilag ott álltam egy hibátlan, nagy, garázsos, olcsóbb (és végül - de nem utolsó sorban - meleg vízzel, valamint fűtéssel rendelkező!) lakás ígéretével, amit nem kellett sem keresni, sem beköltözést szervezni rá. Erre mondja a művelt francia, hogy "no brainer"... Így végül Anett, es az ő két embere segítségével tegnapelőtt beckenham-i lakos lettem, és van egy garázsom, amiben az áthordott szemetemen kívül még a két motorom is elfér (az új, meg a roncs).

Egyébként nagyjából a motorral egy időben egy elektromos rollert is vettem, hogy a lábamról le tudjam venni a gyaloglás terhét. Azzal járok le a vasútállomásra; amíg meg nem érkezett, addig kénytelen voltam Ubereznem a munkába.

Most pedig egyszer csak azt veszem észre, hogy újabb öles lépést tettem afelé, hogy igazi londoni yuppie-vá változzak (leszámítva azt, hogy már igencsak kiöregedtem a műfajból...) Elvégre egy multinál, MacBook-kal imitálom a munkavégzést, anélkül hogy bármi, az emberiség számára hasznos értéket termelnék. Két font nyolcvanért iszom minden reggel a Borough Market-en a kávémat, és most már villany-rollerrel csapatok a pályaudvaron a plebs között cikázva. Ez utóbbit ugyan nem öltönyben teszem, hanem a gengszter-hoodie-mban, úgyhogy még van hova fejlődnöm... (Azért haj hiányában a hoodie még mindig sokkal praktikusabb az angol télben, másrészt meg jobb, ha némi baljós imidzset sugárzok azoknak az önkéntes rendőröknek, akik nem általlnak belekötni a rollerezésembe még akkor is, amikor az üres peronon veretem...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése