2018. május 4., péntek

A taknyolás margójára

Megnéztem a videót vagy harmincszor (Igen; van videó, mert a Robi fején volt kamera...!) Az látszik rajta, ami végülis történt: egy szerencsétlen balfasz benézi a kanyart, és csúnyán pofára esik. Robi meg a Miki mondták, hogy szerintük kiadta volna, ha nem fékezek bele. Így utólag látom, hogy tényleg igazuk van: ha kitágítom az ívet, és belesimítok a hátsó fékkel, akkor a szemközti sávban simán kikerülhettem volna a megsüllyedt részt...

Sajnos viszont akkor, amikor egyszerre vettem észre az úthibát, ÉS azt, hogy még mindig nem látok bele a kanyarba, akkor egy pillanatra bepánikoltam, és ESZEMBE SEM JUTOTT, hogy a gázt tartva vakon átmenjek a jobb oldalra azt remélve, hogy nem jön semmi szembe. Elég komoly megrázkódtatás volt felismerni, hogy a brilliáns körmemotorozás-kifékezés után felfűzött Tökéletes Kanyar helyett jó eséllyel egy ordenáré zakó lesz a jussom...

Most nem jött semmi szembe, de nekem az a századmásodperc, ami alatt dönteni kellett egyszerűen nem volt elég arra, hogy elengedjem a mentális blokkot, miszerint ha nem látsz bele, akkor a szemközti sáv TABU... Elég rémtörténetet hallottam kamionok orrára molylepkeként felkenődö motorosokról, hogy ettől fossak. Meg ugye volt az a videó a srácról pár éve, aki a Mecsekben pont így ölt meg egy másik motorost, míg ő túlélte...

Egy szó mint száz: elég sok mindent basztam el: így jár az, aki nem hagy magának időt, meg helyet a váratlan helyzetekre...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése