Életjel

Megjöttem. Már több, mint három napig voltam kénytelen az alapvető emberi méltóságot sárba tipró körülmények között (Internet, és működő motor hiánya) sínylődnöm az országban. A helyzet normalizálódni látszik, úgyhogy keyboardot ragadok.

Internetem van. A másik fronton sem túl elkeserítő a helyzet. Megérkezésem napján egy 20-perces karburátor-pucolás után negyedik rúgásra indult a Simsonom, tehát városi runabout közlekedési eszközzel is rendelkezem. Ennek azért önmagában még nem örülünk Vincent, mert köztudott, hogy az Univerzum egyetlen biztos pontja a Simson. (Ha a Simson nem indul, akkor valószínűleg kitört a harmadik világháború, kipusztult az emberi faj, és dupla-állkapcsú, egész testükről taknyot csöpögtető lények népesítették be a Naprendszert.)

A Hondám kulcsát papírforma szerint Kristóf haveromnak érkezésem másnapján kellett volna vizsga-készen átnyújtania. Minden részletre kiterjedő prediktív, de távoli menedzselésem ellenére sajnos porszem került a gépezetbe. Megérkezésem után kénytelen voltam a meglévő kettő mellé egy harmadik karburátor-sort is kukáznom egy bontóból, hogy legyen végre egy olyan is, amin nincsenek elkopva a pillangószelep-tengelyek. Annak ellenére, hogy a munkaasztalán nem volt olyan négyzetcentiméter, amit ne tűszelepek, úszóházak, fúvókák, membránok, rugók és karburátorházak borítottak volna, Kristóf ezt már csukott szemmel összerakta (és ez gyerek-fürdetéssel sem tartott 3-4 óránál tovább…). Este tízkor beindítottuk a vasat, és az végre nem szívott falsot. Ez szerintem a szomszédokat is felhőtlen boldogsággal tölthette el, mert Kristóf feleségének bevallása szerint két nappal azelőtt valamelyikük átjött megkérni őket, hogy állítsák már le azt a szart, mivel a gáz-bevezetésre kiásott munkagödrük fala az ordító motor hangjától rájuk omlott. (Meg kell hagyni: gyönyörűen tudnak szólni ezek a régi léghűtéses négyhengeresek...)

Hát itt tartunk most. Ha minden jól megy, akkor egy héten belül forgalomba lesz helyezve a gép, és visszanyerem a mobilitásomat, tehát kezdődhet a nyaralás.

Az aucklandieknek még néhány felületes benyomás a magyarországi viszonyokról: eddig a napi csúcshőmérséklet minden nap meghaladta a 34 fokot. A Velencei-tó tegnap 33 fok volt. (Még csak a veresegyházi tóban fürödtem, de az is húgy-meleg.) A változatosság kedvéért az autóban, amit használok most a bal karom ég szénné.

Az utazásomról, és a szingapúri élményekről később.