Balaton

Fényes buci-zsömlés, csalamádés hamburgert keresni a büfésoron, és végül nem találni. Csak szezámmagos van... :( Így múlik el a világ dicsősége.

Sörözni a régi haverokkal a vállalati üdülőben.

Éjjel az erősödő szélben a hullámverésben fürödni. A parton végigjátszani az obligát jelenetet a tekintélyük illúziójában fürdő, a mindenhatóság látszatához rutinból körmük szakadtáig ragaszkodó szánalmas rendőr-járőrökkel. Egy szál hálózsákban a motorom mellett hangyákkal aludni. A helyzet romantikája mellett egyre többet nyomnak a latba a hátam, derekam, csípőm, és combom alatt elhelyezkedő puklik...

A felkelő napnál végigsétálni az Ezüstparton. Egyik oldalon fűzfák, a másikon az oszlófélben levő szoci szállodasor (kiwi szemüvegen keresztül nézve sok-sok "historic building"). Közöttük be nem épített, gaztól burjánzó telek a rozsdás drótkerítés mögött, és egy - az ingatlan-lufi utolsó másodperceiben elkészült - üres, szellem-járta apartmanház.

Nádassal szegélyezett vitorlás-kikötő. Lejjebb a part mentén szigorúan bilikék vaslépcsők vezetnek a vízbe algától szakállas, síkos fa-fokokkal.

Nekem mind-mind a történelem részei, amik soha nem fognak tankönyvekbe kerülni. Még megfürdök az éjszaka 2-3 fokot lehűlt vízben. Nem is olyan hideg. Öregszünk, de talán nem annyival gyorsabban, mint a Világ, ami körülvesz.