2009. június 18., csütörtök

Szilveszter napja Dunedinben

Kicsit belehúzok a Déli sziget mesélésébe, mert különben soha nem lesz vége...

Az előző rész tartalmából:
Dunedinbe érkeztünk, ahol morcos fókák és a kanos/tüzelő pingvinek megnézése után az ismét működésképtelen mikrobuszban tértünk nyugovóra...

Nehezen aludtunk el, mert a suttyó kis sirályok elég otthonosan érzik magukat az Otago félszigeten; az ott parkoló járműveket a pálya részének tekintik, és előszeretettel gyalogolnak kopogva a tetejükön. (Az odaszarásról nem is beszélve...)



Végül mégis elnyomott minket az álom, és reggel újult erővel kereshettünk valakit, aki bebikázza a buszt, hogy legalább a városba bejussunk egy szerelőhöz, vagy egy alkatrész-boltba. Segített is az egyik alkalmazott a természettudományos kiállítás épületéből (mondtam már, hogy bikakábelt sem hoztunk?). Ahogy beröffent a busz, rögtön újra kigyulladt a műszerfalon a már régi ismerős töltésjelző, és a jénai-tál kontroll-lámpa. Erre nem számítottam; a megrázkódtatás után úgy éreztem, hogy behatóbban kell elemeznem a kialakult szituációt. Leállítottam a buszt, hogy kitaláljam mit kéne csinálni.

Zárójelben tenném hozá, hogy december 31-et, és szerdát írunk, ami azt jelenti, hogy a hivatalosan munkaszüneti nap január elseje, és másodika után szombat-vasárnap következik, tehát ha most nem javítjuk meg a buszt, akkor január 5-ig talonba is tehetjük - az lett volna az első munkanapunk az ÉSZAKI szigeten (nyilván a kompot is lekéssük).

Ilyen kilátások mellett hoztam meg a döntést: kurva gyorsan be kell valahogy menni a városba, és felhajtani egy autószerelőt... A kiállító-teremben kunyeráltam egy Yellow Pages-t, hogy kiírjak néhány autó-elektromosságit (lehetőleg a város innenső végén, mert ha a töltés elment, akkor az akksiban levő minimális naftával ki tudja, hogy meddig jutunk).

Közben felmerült az is, hogy a mellettünk - szintén campervan-nel - parkoló jenki nyugdíjas házaspár bekísér minket a városba, hogy ki tudjuk cserélni az akksit a két buszban, ha elfogy a mienkből a Coulomb. A pasas segített volna kézzel-lábbal, de rövid privát diskurzus után kisütötték, hogy az autómentés nem esik egybe az asszony terveivel...

Megint bebikáztattam hát a Toyotát az előző pasassal, és imádkozva elindultunk a legközelebbi szerelőműhely felé... Beértünk! De nem volt nyitva. A második viszont igen, és átirányított egy harmadikhoz, akinek állítólag alkatrészei is vannak raktáron... Még oda is elértünk, de a pali tele volt munkával. Megnyugtattam, hogy neki csak a generátort kell meggyógyítani miután én - hüpp-hüpp-hüpp, barba-trükk - kiveszem. Addig is jó lenne, ha rátenné az akksimat a töltőjére. El is vitte hátra. Gyorsan felvettem megint a munkaruhát, és már túrtam is volna szét a motorteret megint, ha nem jön vissza a szaki: az akksi hogy-hogy nem felrobbant, amikor rárakták a töltőre (miután a sav-mérőke maximális töltöttséget mutatott). Gyorsan bekötöttünk egy új akksit, és láss csodát: a busz beindult, és a kontroll-lámpák kussoltak! Kifizettem az akkut, és zúztunk be a belvárosba.

Tervünk az volt, hogy valahol keresünk egy backpekit, hogy zuhanyozzunk egyet, aztán kinézzük a belvárost. Ezt is csináltuk. Kéjes érzés volt végre lezuhanyozva újra a civilizáció puha (puhány?) ölén megpihenni (majd' két hete nem láttunk rendes várost...). A főutcán gyorsan kerestünk egy mall-t, és zabáltunk egy indiait a foodcourt-ban...



Nekem tetszett Dunedin, mert van egy kis proli Újpest-hangulata; így valamennyire otthon éreztem magam. Ha még az egyébként ünnepekre hazautazott egyetemisták is a városban vannak, akkor szerintem kellemes kis buli-város lehet. Télen mondjuk nyilván más a helyzet: most a héten esett vagy 15 centi hó (ott még annyira sem lehet felfűteni ezeket a fos papírházakat, mint itt Aucklandben...)

Miután végeztünk a belvárossal, elmentünk még megnézni a világ legmeredekebb utcáját:







Ha egy kis lendületet vettem volna, akkor lehet, hogy felmegy a Toyota, de anélkül szégyen szemre vissza kellett gurulnom, amikor már túl intenzív lett a kuplungszag... A képeken, meg a videón nem feltétlenül jön át, de olyan meredek az utca, hogy még a visszaguruláshoz sem mertem betolatni egy ház bejárójába, mert féltem, hogy felborulhatunk...

Elmentünk még bevásárolni, hogy legyen némi sörünk estére. Épp jókor, mert egyre szarabb lett az idő.

New Year's eve a következő postban...

3 megjegyzés:

  1. Jéé, én tudok ide kommentelni?!? :D

    Ohhbakker, ez az utca odab@sz...
    A sirályok meg egy szemét banda, de ezt mondjuk tudtam... :-))))
    Ezennel megfenyegetlek, hogy olvasni fogom a blogodat! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv! Legalább valaki még olvassa majd... :)

      Mostanában eléggé ellustultam posztolásilag. Meg aztán már unom is magamat, hogy mindig a fostalicska motorokról/autókról írok...

      Törlés