Bitbuzulás

Mingyárt írok Tongát, csak előbb egy kis számítástechnikát kell meséljek. A non-geekek akár át is ugorhatják ezt a postot.

Tegnap végre le tudtunk ülni, hogy előkészüljünk Bogi laptopjának az újrainstallálásához. Két kívánsága volt, ami igazából három:

1. Az ősrégi XP-s laptopjáról (aminek a monitorja kifingott, és emiatt kellett megvennie az újat) mentsem le a szükséges cuccokat.

2. Az új laptopról tüntessem el a Vistát (amivel vette), és rakjak rá olyan opprencert, amivel nem csak a tibeti szerzeteseknek van türelme dolgozni.

Sajnos a harmadik kívánságot én adtam a szájába: ha lehet, akkor legyen rajta vindóz, meg Ubuntu is - ahogy az én gépemen.

Gondoltam, hogy az XP telepítését bevállalom-brother; az Ubuntut meg majd rábízom Csanádra, mert nekem is ő rakta fel. Bevallom őszintén: életemben talán egyszer installáltam egy NT-t, és ezen kívül igyekeztem magam távol tartani ilyen hülyeségektől. Soha nem is értettem azokat a srácokat, akikkel együtt jártam egyetemre, úgy néztek ki, mint Gyurcsány, és hobbiból baszták el az idejüket arra, hogy otthon Unix alapú szerver-farmot építsenek. (Meg aztán én annak is örültem, hogy futotta EGY gépre, amin ha játszani ugyan nem is, de legalább a programozás nagyházit meg lehetett csinálni...). Emlékeztem viszont arra, hogy az NT-hez elég volt berakni a CD-t, és néhányat klikkelni, hogy felmenjen. Az Ubuntura is csak azért hagytam magam rábeszélni Csanád által, mert túl paranoiás vagyok Windowson Internet-bankolni, meg hitelkártyával vásárolni (valamint ahhoz lusta, hogy kínos rendszerességgel vírust-irtogassak).

A tegnapi rész-projekt az volt, hogy a Linux partíciómra felmásoljam azt a több, mint 20 Gigányi szart, ami Bogi gépein volt. Semmiképp nem akartam az XP-n csinálni a transzfert, mert a régi laptopon Bogi olyan szintű vírustenyészetet hízlalt fel, hogy eleve csak vegyvédelmi overállban, és oxigén-maszkos csuklyában mertem leülni elé. Így viszont az Ubuntura fel kellett tegyek egy Sambát.

Kicsit fostam ettől: ugyanezt kellett csinálnom nagyon régen az első munkaadómnál (aki igazából a második volt, de mégiscsak az első, aki nem ment csődbe a fizetésnap előtt): ott egy AIX-re kellett feltenni a Sambát, és az enyhén szólva nem volt magától értetődő... Ezen kívül tisztán emlékszem két rendszer-adminisztrációs feladatra, amit a saját Ubuntumon kellett elvégeznem, és azok alapján nem volt okom azt hinni, hogy fél órás ujjgyakorlatról lesz szó. Ja, és nem egy file-szerver beüzemeléséről beszélünk: egyszer a dupla-monitort installáltam (4-5 óra), másodszor pedig upgrade-eltem a rendszert Gizda Gibbon release-ről Kőkemény Kócsagra (utána majdnem 3 délutánt szoptam azzal, hogy újraélesszem a Firefoxban a flash-plugint).

A művelet előtt egyébként telefonos segítséget kértem: Csanádtól megtudtam, hogy az egész végén nyugodtan csinálhatom egyedül is az Ubuntu installt, mert ahhoz is csak annyit kell tudni, hogy "Next, Next, Next, Yes, Yes". Ezek után állítólag az Ubuntu fent van; magától felkapcsolódik a Netre, berakja a mosást, és leviszi a kutyát sétáltatni. Azért nekem ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim, mert Csanád is végigcsinálta a fent emlegetett rendszer-upgrade-et, és azóta is váltig állítja, hogy az Ubuntu mennyire felhasználó-barát disztribúció...

Na mindegy: nekikezdtem. Tudtam, hogy jó néhány hete valamiért már installáltam a Sambát (a Package Managerrel), de találtam valami második világháborús doksit a konfigolásáról, és inkább hagytam a picsába az egészet. Most viszont rögtön sikerült kiguglizni egy olyan oldalt, ahol egy videón mutatja be a csávó, hogyan kell ezt 3 perc alatt csinálni:

1. a file managerben jobb-klikkel a megosztani kívánt folderre
2. a dialog-boxon becsekkeli, hogy "share folder", meg amit még akar (pont mint Windows-on)
3. leokézza, mire az Ubuntu automatikusan letölti a Sambát, felinstallálja, és megosztja vele a foldert
4. egy XP-s gépről eléri az Ubuntus szervert, beírja a usernevet/jelszót, és már látja is a directoryt

Nehezen hittem el, de majdnem pont így történt. (Jó, még létre kellett hozni a usert a Sambán is, aztán újraindítani, de akkor is lefostam a bokámat...) Ha másért nem, hát legalább ezért érdemes volt Kőkemény Kócsagra váltani (korábbi verziókon különféle egyéb varázslatokat kell elvégezni, hogy működjön a dolog.) Lehet, hogy az Ubuntu lassan tényleg kezd az egység-sugarú felhasználó számára is fogyasztható lenni. Ezt pedig tegnap olvastam az Indexen, és pont témába vág:

"Szeged is fokozatosan áll át nyílt forráskódú programokra. A városban polgármesteri hivatalában körülbelül ötszázötven számítógép van, amit a többség csak okos írógépként használ. Azzal, hogy az Microsoft Office helyett OpenOffice-t kezdtek használni, körülbelül 80 millió forintot takarított meg a város, mondta Szegfű László, az önkormányzat informatikai osztályvezetője. Sok embernek fogalma sincs arról, hogy Linux fut a gépén, mégis érzelmileg kötődnek a rendszerükhöz. Néhol úgy oldották meg azt a problémát, hogy átmásolták a Windows XP alap háttérképét, és a felhasználó jól elvan a Linuxszal a jól ismert dombok árnyékában, mondta Szegfű László."