Haccázas

Egyszer csak úgy éreztem, hogy betelt a pohár... Hiába imádom az XJR-t. Egyszerűen az elmúlt 2 hónapban gyakorlatilag a slusszkulcs volt BumbleBee azon alkatrésze, amit a legkevesebbet emelgettem. (És egyébként a tank viszi a pálmát, ami kimondottan kellemetlen tud lenni, amikor éppen tele van benzinnel...)

Szóval rohadjon meg. Hiába nem állt meg alattam soha, és még amikor két hengerrel húzta a belét, (mert összecseréltem a gyertyakábeleket miután kicseréltem a szelepfedél-tömítést) akkor is beindult. Leszarom: egyszerűen ne szivárogjon a szelepfedél; ha nem kellene szétszedni, akkor nem tudnám elbaszni az összerakást!!! (Nem érdekel, hogy 20 éves...) Sajnos BumbleBee bizony torony-magasan a legszarabb XJR, amit valaha vettem.

Szóval elpattant a húr. Mikor már harmadszor fogadtam meg, hogy a következő allűrnél eladom a picsába, akkor már tényleg elkeztem szörcsölni az AutoTrader-t...

Szeptemberben - ha az irodában a NAAAGY projekt szerencsecsillagainak a konstellációja is kedvezően alakul, és végre átadjuk ezt a rakás szart - akkor Kasiával elmegyünk egy hónap motororos túrára Európa körül. Na jó: főleg délre, mert a többi nem nagyon érdekel. ("Szóba se jöhet Skandinávia...")

Igen: egy hónap hosszú idő, de ebből most a változatosság kedvéért egyetlen napot sem akarok az út szélén generátort szerelni, Mátyás Pince előtt kifingott gyújtás-elektronikával indítózni, vagy vasárnap új gázbovdent keresni egy szlovén faluban, ahová már a varjak is csak szendvicsekkel teli hátizsákkal járnak. Eddigi majd' 39 évem alatt nagyvilági életet éltem; ez mind megvolt már.

Ezt a túrát egyszerűen a használtpiac legunalmasabban üzembiztos, ugyanakkor zavarba ejtően értéktelen motorjával szeretném megtenni, mert a vasat végül Magyarországon akarom hagyni. (Hogy végre legyen ott egy működő motorom, és ne kelljen mindig aranyárban kölcsönözni, ha arra járok.) Ezek a paraméterek lebegtek a szemem előtt, amikor fellapoztam az Internetet (AutoTrader, Gumtree, Ebay).

Egy-két óra keresés után 3 érdekesnek tűnő hirdetést találtam: két ezerkettes Banditot, meg egy hatszázas Fazert. Vasárnap volt, és az újabbik Bandit aukciója éppen aznap járt le. Ezt elvetettem, mert a kereskedés zárva volt, és nem vették fel a telefont. (Megnézés nélkül csak angolok, vagy kiwik vesznek járművet, és a motor egyébként is törött volt...) A másik Bandit tulaját is megcsörrentettem. Oxford mellett volt egy kis faluban, ami innen több, mint 2 óra autóval, és egyébként is úton volt már valaki megnézni. Felhívtam a Fazer-es pasast. A típusról csak annyit tudtam akkor, hogy mindenki jónak, de unalmasnak tartja. A motor megvolt még, és rögtön mehettem is megnézni.

Bő egy óra volt az út a kenti kisvárosba. Nyugdíjas házaspár fogadott. Én voltam az első, aki eljött megnézni. A motor az öregúré. 1 évesen vette néhány ezer mérfölddel. Azóta kizárólag munkába járásra használta, és kínos rendszerességgel mindig ugyanahhoz a dílerhez vitte szervizelni. Nem esett el vele, nem borította az oldalára. Összes számla, óraállás, két slusszkulcs, user manual(!): gyakorlatilag állatorvosi lova a makulátlan járműnek. Ilyen history-t még a legmegáltalkodottabb magyarországi cigány kereskedőnek sem lenne pofája behazudni a hirdetésébe, mert körberöhögnék...

Egy szó, mint száz: 2003-as évjárat létére a gép úgy nézett ki, mintha kb. 5-6 éves lenne. Igaz, hogy már egy éve áll, ezért új benne az akksi, mert az megdöglött. A formaság kedvéért tettem vele egy próbakört, majd 200 fontot lealkudtam az eleve nyomott árból. A következő hétvégén hoztam haza, amikor is az öreg még búcsúzóul gombokért rám tukmált még egy pár kesztyűt, egy még kibontatlan WindStopper-csuklyát, egy flakon láncsprét, egy flakon olajat, meg még egy csomó szart, amit csak úgy adott, mert ő már úgysem fogja tudni használni...

És most a típusról. Miután megvettem, azért elolvastam, hogy mi ez... Első generációs Yamaha FZS 600. 98-tól 2003-ig gyártotta a Yamaha, tehát az enyém a széria utolsó évéből való. Már az eredeti modell is majdnem tökéletes volt, de ezzel a Darth Vader-fejidommal

alig világított valamit, úgyhogy a 2002-es facelift során az ezres modellhez hasonló alien-fejet kapott,

aminek a fénye már a szembe jövők retinájában is mély nyomot hagy. 2003-ban érvénybe lépett az Euro 2-es emissziós norma, aminek a Thurdercat-ből átvett motorblokk már nem felelt meg. A 2004-től gyártott Fazerbe (FZ6) ezért már egy teljesen új blokkot raktak, ami lényegesen gyengébbre sikerült a közép-tartományban - az öreg Fazeresek köpködik is rendesen... Ennek a réginek típus-hibája nincs, hacsak az nem, hogy a leömlők rohadnak. Az enyémen még hibátlanok, mert az öreg egyszer átfestette az egész motorblokkal, meg a felnikkel együtt.

Technikailag a gép egyszerű, mint egy szög. A kiforrott megoldások viszont összeadva egy olyan könnyen motorozható, sokoldalú, rugalmas (600-as mértékkel mérve...) sporttúra motort adnak, ami méltán kente el a konkurens Honda Hornet, és a kis Bandit száját. A Fazer sláger lett.

Én még szokom. Az, hogy négy hengeres létére a twin Kawámnál kezesebb, egészen megdöbbentett. Az R1-ről való első féke is igencsak odabasz. A fejidomot, mint olyat viszont sem esztétikailag, sem funkcionálisan nem tudom értelmezni. Engem tépjen le a menetszél, ha motorozom; a szélvédelem buziknak való...! Ugyanakkor úgy vettem észre, hogy azért jut is, meg marad is a szélből. (Valószínűleg észrevétlen marad majd a Nagy Túra alatt, hogy nem fájdult meg a nyakam...) Az egyetlen dolog, amit még meg kell gyászolnom, az az őserő az XJR-ből... :(

Most kap egy olajcserét, meg egy karbiszinkront, aztán meglátjuk, hogy ráérzek -e az ízére. BumbleBee meg elmehet a picsába.

Dobpergés, és suspense...

...mert holnap műszakizik Bumble-Bee. Már egy hete kellett volna neki, de a múlt héten történt egy kis malőr, ami miatt elhúzódott a dolog...

Egyik nap éppen hazafelé tartottam a délutáni csúcsban. Előttem két (három?) tetű lassú busz haladt, amit egy másik motoros srác próbált valahogy kikerülni. Én is mentem vele; pont a Waterloo stationnél tudtuk megelőzni; ott ahol a vágányok alatt megy át az út.

A következő két másodperc alatt a következők történtek:

1. Eszembe jutott, hogy már régen nem néztem fel a lámpákra, mert próbáltam tapadni az előttem haladókra - lehet, hogy már az előző kanyarban is piroson mentem át? (Londonban nem lehet gecizni: itt menni kell, mert ha bizonyos pontokon nem húzod neki, akkor a következő zöldön nem érsz át...)
2. Felnéztem. A híd alatt van egy lámpa, hogy a taxikat kiengedje Waterlooról, aztán egy autónyi hely, majd egy zebra. Ez a lámpa zöld.
3. Hmmm. A zebra előtt van egy lámpa. És piros! Ez soha nem szokott piros lenni... De akkor ott az egy autónyi helyen kell megállni, ha az előző zöld???
4. Visszafókuszáltam az útra. A motoros srác ott állt. Ez kellemetlen volt, mert én még húztam a gázt...
5. Belenyúltam a fékbe, de láttam, hogy pont fél méterrel rövidebb a hely, mint ami nekem kéne.
6. Nem akartam összetörni az ő motorját, úgyhogy elegánsan elhelyeztem az enyémet lapjával az övé mögé-mellé srégen, úgy hogy az első gumim éppen csak érintse az övét. A mozdulatsor precíz elvégzéséhez végig tartanom kellett a kormányt, tehát annak rendje és módja szerint mellé feküdtem.

Innetől minden úgy történt, mintha ezt a pályán naponta csinálnám... Ha már úgyis a kezemben volt a kormány, akkor már felállítottam a motort. A karbikból elfolyt a benya, tehát eltartott 7-8 másodpercig mire beröffent a gép. Mutattam egy thumbs up-ot a körülöttem figyelő többi motorosnak, aztán mentünk a dolgunkra.

A veszteség egy kuplungkar és az első sárvédő volt. A kuplungkar érdekes módon csak felkunkorodott, mint a malac farka. Aztán később a kiegyenesítési kísérletre tört csak el... Vettem egyet az Ebay-en.

A sárvédőt először elvittem egy műanyagoshoz meghegeszteni, de szerinte nem volt már javítható a törés. Kerestem egy bontottat az Ebay-en, de arról meg kiderült, hogy repedt... Itt besokalltam, és inkább megtaknyoltam az enyémet epoxi-gyantával.

Egy új sportmotoron ez a mutatvány valószínűleg többszáz fontra rúgott volna. Így kijött 25-ből. És legközelebbre is van epoxi-gyantám... :)

Kiwi-fészek

Ma az egyik kolléga megjelent egy csajjal a team barlangjában, hogy bemutassa: "Hi, ez ikszipszilonzé; a mi csapatunkban fog dolgozni. Kim, hozzád rögtön van is egy kérdése...". Akkor még nem tudtuk, hogy honnan való. Leült közénk, és Kimmel elkezdtek dumálni. Kb. két mondatot szólt, amikor elhagyta a száját az "inéthéng" szó...

Meteorológia

Közben hazajöttünk Sharm El Sheikhből. Március 10 és 17 között voltunk oda. Hajszál-pontosan akkor érkeztünk, amikor a 33 fokos hőségnek egy kiadós vihar vetett véget. (Zivatar, bazmeg. Igen: a sivatagban...) Az előttünk álló héten pedig a hidegfront következtében 24 fokos csúcs-hőmérsékletre, és élénk szélre kellett számítani.

Ezzel párhuzamosan Londonra melegfront telepedett, és távollétünkben a boldog angolok gondtalanul élvezhették a - tulajdonképpen nyári - 21 Celsiust, meg a szikrázó napsütést. Ez az időjárás egészen addig fenn is maradt, amíg újra betettem a lábamat az Egyesült Királyság területére; másnap reggel mi már az itt megszokott fos, nyirkos ködre ébredtünk. (Haza utazásunk másnapján Sharm El Sheikhben véget ért az enyhe idő, és onnantól kezdve újra guava-érlelő 33 fok honolt.)

Következő hétvégén - bár még mindig elég hűvös volt - lemostam a kocsit, mert az ablak alatti gumikéderen (a régi ismerős) mohát véltem felfedezni. Rá egy hétre most ez van itt: klikk az Index-cikkre. A homok nem csak a kormányfői Jaguárt tüntette ki figyelmével: a vásárlásának egy éves évfordulójára lemosott Lexusom is úgy néz ki, mintha legalább két-három éve gyűjtené a koszt. (Soha többé nem veszek a kezembe vödröt, és autó-mosó szivacsot...)

A nyaralást majd később elmesélem; most az a lényeg, hogy a húsvéti hosszú hétvégén Cornwall-ba megyünk. Ha tehát londoni magyar vagy, és még nem döntötted el, hogy elutazz -e húsvétkor valahova vidékre, akkor most már ne foglalj be szállást sehova! Felesleges pénz-kidobás lenne, hiszen Londont húsvétkor gyönyörű, verőfényes mosolygós napsütés fogja simogatni. Ha mégis mész valahova, akkor viszont az ország délnyugati részét feltétlenül kerüld el, mert ott heves esőzések várhatók. A ciklon centruma Padstow lesz (ott van a szállásunk).

Szerencsétlen cornwall-i parasztokat az ág is húzza... Csórikáim földjéről alig vonult le az ár- meg a belvíz, most meg a friss vetés fog rájuk rohadni. Tán még a rügyező gyümölcsöst is elveri a jég...

Piroska

Bár lusta vagyok, de megígértem, hogy beszámolok a Kawa birtokba vételének, és TMK-jának viszontagságairól, úgyhogy nesztek...

Kb. egy hónap alatt sikerült összeszoknunk, de azért nem volt annyira zökkenőmentes az ismerkedés. Mivel az előző tulaj írta/mondta, ezért tudtam hogy rá fog férni a vasra egy szelephézag-állítás. (Nehéz is lett volna nem észrevenni; anyám varrógépének szebb hangja volt, mikor utoljára hallottam.) A fazon elmondta, hogy a beállításhoz le kell ereszteni a vizet (a CBR-en kívül nem volt még vízhűtéses motorom), és lehúzni a termosztátházat a blokkról. A blokkba menő két cső végén van egy-egy tömítő gumigyűrű, amiket le KELL cserélni az újra-összerakáshoz, mert kizárt dolog, hogy az elhasznált gyűrűkkel le lehessen tömíteni. (Később utána olvastam a neten: volt akinek harmadszori összerakásra sikerült...)

Ez legyen a legnagyobb baja - gondoltam. Mivel a zakatolástól nem lehetett hallani, hogy a motornak egyébként van -e komolyabb fájdalma, de a próbakörön kellemesen tolt és a váltó is jónak tűnt, ezért megvettem. Nem túl kényelmes, mert lejt az ülés, és karral kell ellen-tartani, hogy a pöcsöm ne kenődjön fel a tankra. Tudom, hogy a Suzuki GS 500 is ilyen, tehát úgy látszik, hogy az 500-as twin kategóriában csak lepréselt pöccsel lehet motorozni (A CB 500-at nem próbáltam, de az drágább is, meg nem is tetszik.)

Az olaj friss, a gumik jók, a láncszett elég kopott, de még szerintem van benne öt-hatezer km, tehát az egyetlen dolog, amit meg kellett csinálni, az a szelephézag. Megvettem az O-gyűrűket, és szétborítottam. Kiderült, hogy kell egy szelepfedél-tömítés is. Viszont nem jött le a szelepfedél. Illetve le igen, de nem lehetett kiemelni a bölcsővázból. A magasan képzett Kawasaki mérnökök úgy tervezték meg a vázat a blokk köré, hogy pont 1 milliméterrel szűkebb legyen a hely annál, ami lehetővé teszi a szelepfedél kiemelését. Egyetlen vonal van, ami mentén a mozdulat elvégezhető: a fedelet fel kell emelni a vízszinteshez képest egy bizonyos szögben, aztán enyhén jobbra billentve a jobb első sarkával végigkarcolni a vázat, miközben az egészet egyszerre két tengely mentén elfordítva, és közben hátra és egyben felfelé mozgatva a bal első sarkával függőlegesen karcoljuk a bal oldali váz-csövet. Sajnos ez egy olyan mozdulat, amit nemhogy elmagyarázva, sőt megmutatva, de még végigcsinálva sem emlékszik rá halandó ember. A gyárban nyilván a már összerakott blokkot emelik a vázba, mert nem tudom elképzelni, hogy ezt bármelyik szerelő-szan képes elsajátítani (akármilyen kibaszott jó a kézügyessége). A 120-as Skodán találkoztam utoljára hasonló megoldásokkal, és azt hittem, hogy a csehek után a 90-es évektől ilyet idióta konstrukciót már csak a franciák engednek gyártásba. Ezek szerint nem...

Mivel az új fedél-tömítést meg kellett rendelni, aztán megvárni, ezért a motort szétszedés után hagytam pihenni egy hétig. Ehhez viszont a fedelet ideiglenesen vissza kellett tenni, hogy ne menjen tele kosszal a motor. Írd és mondd: FÉL ÓRÁT próbálkoztam a szelepfedél visszacsúsztatásával, mire feladtam, és leültem, hogy a vérnyomásomat hagyjam visszacsúszni 220 alá. Szerencse, hogy itt St Johns-ban nincs nádas, mert ha lenne, már betoltam volna oda ezt a fost, és rágyújtom. A másik örömhír, hogy ugyanakkor a szelephézag a klasszikus, csavar-ellenanya módszerrel állítható (Lada). Ennek a szervíz-intervalluma pedig 5-6000 km, tehát nem elég, hogy kicsődül az összes lakó a sorházból a káromkodásra, mire szétszedem ezt az elbaszott szart - közben már leszedtem a hűtőt is, hátha úgy könnyebben kifér ez a szemét (Pedig nem...) - ráadásul ezt ismételhetem 5000 kilométerenként. Hirtelen megértettem miért nem akart már foglalkozni az előző tulaj ezzel...

Közben megérkezett az új tömítés, és hosszú tortúra után végül mégiscsak összeállt ez a szutyok (ez még egy szelepfedél le- és felrakást jelent!), és most már alig hallani némi szelep-ciripelést. A másik kettőnek, amit előtte néztem meg, kb. ilyen hangja volt, úgyhogy meg vagyok nyugodva.

Little Red Riding Hood, hehe...

És mire összeraktam ezt a posztot, kitavaszodott... A másik örömhír, hogy holnap indulunk a Vörös Tengerre. (Lajos: amennyiben nem jönnénk vissza, mert a beduinok szétlövik a valagunk, a fekete XJR-t a Brúnóra hagyom...

Csettegő

Egy motorbuzi öregedésének egyik leglátványosabb állomása az a pillanat, amikor az adott 1000-2000 köbcentis motorját nem nagyobbra, hanem kisebbre cseréli. Bár ha jobban belegondolok, akkor igazából ezt a siralmas esemény által kijelölt evolúciós pontot simán fel tudom tüntetni erényként: bölcsebb lettem...

Huszonéves titánként ugye megkérdőjelezhetetlen evidencia volt, hogy a Norwalk - Greenwich (Connecticut, USA) - uszkve 20 kilométeres - távolság napi kétszeri leküzdésére valami odabaszós motorra lesz szükségem. Így került alám rögtön a 250-es ETZ után a Honda CBR 1000F. Abban az országban, ahol mindenki és minden nagyobb/okosabb/bátrabb/szabadabb/dagadtabb, a 275 kilós sajáttömeg és a 135 lóerő tulajdonképpen adekvát megoldásnak bizonyult munkába járásra.

Tizenegynéhány évvel később, a világ legszűkebb sávjain legnagyobb számban és leglassabban közlekedő legpirosabb buszok hazájában sajnos megtörtént az elkerülhetetlen: nagynak találtatott az XJR. Akármennyire is imádom, be kellett látnom, hogy csak szopatom magamat vele. Több, mint egy év alatt (amióta itt élek) 1, azaz EGY alkalommal tudtam kihasználni - amikor Peak District-be mentünk egy hosszú hétvégére. És az elmúlt másfél évben ez volt az egyetlen alkalom, hogy MOTOROZTAM. (Annak a jeletős számú motoros olvasómnak, aki éppen Londonba kíván költözni szólok, hogy számoljon azzal, hogy nem fog tudni motorozni: ez az ország egy kurva nagy tepsi. Azok a helyek, ahol MOTOROZNI lehet innen több száz kilométerre vannak: ergo elfáradsz, mire odaérsz.) A motor Londonba csak KÖZLEKEDÉSRE jó. Arra viszont kicsi kell.

Belevetettem magam az AutoTrader-Ebay-GumTree Bermuda-háromszögbe, és rögtön ki is derült, hogy mi kell nekem: Kawasaki ER5. Könnyű, keskeny, keveset fogyaszt, és egyedül Kawasakim nem volt még a japánok közül... :) Ja, és ha egyszer ledobják rá az atomot, még utána is be fog indulni. Egyetlen hátránya, amit látok, az az, hogy (atomcsapás nélkül) előbb-utóbb elporlad a motor a még mindig járó blokk körül - a Brazíliába költöztetett gyárban a korrózióvédelem ismeretlen fogalom. Ha véletlenül belebotlanék egy korai, még Japában gyártott példányba, akkor szerencsém van, de annyira igazából nem érdekel.

Hármat néztem meg. Az elsőért elmentem Cambridge-be. (Legalább Miki barátomhoz is bementünk, ha már a motor szar volt...) Akkor szembesültem a rozsdával: a 10 éves motor úgy 5 évvel idősebbnek nézett ki az én 20 éves XJR-emnél. De ezen kívül kipróbálni sem tudtam, mert a fék be volt rohadva elöl a sok állástól...

A másodikhoz már nem mentem ki Londonból. Ez jobb, és olcsóbb volt, mint az első, de lett volna rajta még némi meló - amit annyira nem bánok, de így már nem ért annyi pénzt.

A harmadik lett a nyerő. Az Ebay-re felrakott hirdetés alapján egy rakás fosra készültem. A szöveg úgy kezdődött, hogy "Good, usable condition"... Szabad forításban ezt ugye úgy kell érteni, hogy "korának megfelelő állapotban". Ezt pedig tudjuk, hogy hogy kell érteni. A hirdetés viszont szerencsére understatement-nek bizonyult. Egy igazi motorbuzi árulta. Ez az egyik a hat Kawasaki közül a garázsában, de most munkába járni vett egy ER6-ot is, és azóta egy kicsit kevés a hely...

Tegnap járt le az aukció, amit megnyertem: egy jó állapotú magyarországi 250-es ETZ árát fogom érte leszurkolni...

Itt vagyok, ragyogok!

Tibi offline kérésére jelzem, hogy bár így télvíz idején sokkal mérsékeltebb tempóban, de az élet azért még mindig zajlik itt - a néha ködös, de mostanában sokkal inkább nedves és szeles (hogy rohadjon meg) - Albionban.

A néma időszakban volt néhány poszt, amit elkezdtem, aztán lustaság/alkotói válság miatt félbehagytam. Itt az inger-szegény télben téma hiányában nem nagyon akaródzik posztolni, de már kilátásban van némi izgalom, ami talán megidézi a klasszikus, szarból Mercedes-építős benzin-szagú posztokat. Nem csigázom tovább a kedélyeket; több konkrétumot majd akkor, amikor aktuális lesz a téma...

Egyébként boldog új évet mindenkinek! Volt itt is szilveszter, meg tüzijáték. Mi családias lengyel buliban vettünk részt. A tanulsága annyi volt, hogy a sztereotípiák ("a lengyelek isznak, mint a homok") igenis statisztikai tényekből táplálkoznak. Tudtam, hogy én már nem vagyok a régi, de ebben a társaságban a piáláshoz tényleg csak a kispadról asszisztálhattam. A buli hőfokára jellemző, hogy láttunk kantáros fasz-tarisznyás Borat-jelmezben lejtett erotikus táncot is... A nemzetközi slágerek mellett szerencsére elhangzott néhány igazi hazai klasszikus is; ízelítőnek klikkeljetek a V-Tech, vagy a Happy Gang lengyel interpretációját kínáló Iván és a Delfinre! (A refrén elsajátítása után nyilván én is kivettem a részem az ordítva ugrálásból...)

JIJ PIKNYE CSÁRNE OCSI SNOZSE CSÁRNE OCSI IH NYEPRSEOCSIS VEM ZSE NYEEEEEEE!!!