2015. december 6., vasárnap

Ingatlan

Ez eléggé közérdekű, úgyhogy gondoltam, hogy írok belőle egy posztot...

Nagyjából két hete elkezdtem nézelődni, hogy milyen házat/lakást lehetne itt a környéken vásárolni, amibe végszükség esetén bele is lehet költözni, de elsősorban jó arra, hogy az ember nehezen összekuporgatott kis pénzének az értékét mondjuk megőrizze. Nagyjából egy hétre rá ez a gusztustalan, nyálkás féreg kormány bejelentette, hogy az ingatlan-vásárlási illetéket, amit tavaly decemberben levittek, hogy jól be tudjanak vásárolni, nemsokára durván a duplájára fogják megemelni. A részletekbe most nem megyek bele, de ez nyilvánvalóan egy jó húzós árrobbanást fog generálni a rendelet érvénybe lépésének pillanatáig.

Először is közhely, hogy a londoni ingatlanok drágák. A londoni ingatlanok ára abszolúte átlagos: sokkal drágábbak, mint például 2 éve voltak, de lényegesen olcsóbbak, mint amennyibe 2 év múlva fognak kerülni.

Mégis nagyjából szerettem volna képbe kerülni arra vonatkozólag, hogy az én takaróm meddig ér itt. Dióhéjban azt mondhatom, hogy az összeg, amekkora értékben én terveztem ingatlant venni (~220-240K font) arra jó, hogy egy 25-40 négyzetméteres botrányosan lepusztult állapotú studio-t, vagy 1-bedroomot vegyen mondjuk közepesen szar környéken, avagy ugyanezt közepesen lepusztulva egy erősen késdobálós kerületben. Ez ugye forintban 100 millió, míg NZD-ben 530K - plusz-mínusz apró. Hozzá kell tenni, hogy a hármas zóna környékét mondom, ahová még éppen elér a metró. Ezek a paraméterek sacc-per-kb érvényesek, de nagyjából elhelyezik a koordináta-redszert...

Az aucklandi viszonyok után londoni ingatlanokat nézni egyébként is sokkoló élmény; az itteni lakások nyolcvan százalékába egy minimális higiéniai- illetve komfort-igenyekkel rendelkező új-zélandi oposszum is csak fog-csikorgatva költözne bele.

A lehetőségek a város központjától való távolodással nyilván arányosan bővülnek, de ugye kérdés, hogy mennyi invesztíciós értéke van egy két-három hálószobás szánalmas kis sorház-darabkának a halál retkes faszán, ahová már a varjak is útlevéllel járnak... (Valamennyi biztosan, mert az emberek itt nem általlnak kétszer két, vagy akár 2 és fél órát is ingázni, amire ugye én semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó.)

A másik lehetőség, hogy felvesz az ember annyi hitelt 25-30 évre, amennyi kisebb pacific-államoknak az éves GDP-jével egyenértékű. Mondjuk én abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy ezt megtehetném, mivel IT contractor vagyok, és azok köztudottan aranyat szarnak (van olyan bank, amelyik ezt értékeli)...

Hát lesz min gondolkodnom a következő egy-két hónapban.

2 megjegyzés:

  1. -Jó Zsí Come! Oszt' van-e mán valami kunyhó kilátásba'? T.

    VálaszTörlés
  2. Amióta ezt írtam, azóta az emlegetett árrobbanás megtörtént; az eladók beárazták annak a tényét, hogy árpilisig kell bevásárolnia annak, aki akar.

    Éppen ezért (meg azért is, mert másfél hónap alatt EGYETLEN kérót sem találtam, amibe jó szívvel be is költöznék) arra gondoltam, hogy így már semmi nem indokolja a vásárlást, tehát az ingatlan ügynökök az eladókkal együtt húzzák a faszukra a házukat.

    Majd visszatérek a kérdésre nyár végén, amikor esetleg már lehet érezni azt, hogy az összes buy-to-let befektető kiszállt a piacról. (Az illeték emelkedés csak rájuk vonatkozik.)

    VálaszTörlés