Semmi különös nem történik, csak gondoltam írok valamit (ráutaló magatartás gyanánt, hogy a blog tényleg újra él). Az egyetlen apróság, ami említést érdemel (Apple-buzik: figyelem!), hogy megdöglött az iPod-om. Nem ejtettem le, nem tapostam agyon, nem basztam a falhoz. Egy karcolás nem volt rajta. Csak rádugtam a laptopra, hogy feltöltsem az akksit, és egy fél óra múlva egyszerűen elhunyt. Tulajdonképpen ember-emlékezet óta ez az egyetlen elektronikai szirszar, ami a tulajdonomban elromlott. Mondanom sem kell, hogy egyúttal ez az első - és utolsó - Apple termék, amit életemben vásároltam. Nem anyázok; kapcsolatunk első hetében tisztában voltam vele, hogy többé még bottal sem piszkálok semmit, ami az alma-gyárat elhagyja.
London-témakörben egész olajozottan haladnak a dolgok. Jövő szombaton repülök; az állás-keresést elkezdtem. Már van is egy igazi bennfentes magyar kapcsolatom: a mixer-suliból az egyik haver haverja Gordon Ramsey egyik londoni éttermében séf. Ha oda szükség lenne bármixerre, akkor már van referenciám... :) Nem vagyok egy füstölgő üveggömböt bámuló, jövőbe látó sámán, de valami azt súgja, hogy ebből a lehetőségből nem fogok a felhőkig szárnyaló karierrt építeni. Még ha eltekintünk attól, hogy ez enyhén szólva is "long shot", és feltesszük, hogy alkalmazásba kerülök... Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni azt, hogy ha a tulajdonos egyszer betenné a lábát a pultba, és elkezdene ismerkedni amolyan Hell's Kitchen-es stílusban, akkor ne rúgjam fel, mint a gombát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése