Pimp my ride

Elégedetlen mormogásra kellett beloggolnom az imént, és tényleg: most látom, hogy pont egy hónapja írtam az utolsó posztot... Mentségemre legyen szólva, hogy így télvíz (és itt a VÍZ-en van a hangsúly!!!) idején nem nagyon van történés. Egyébként is: mi a ráknak ücsörög valaki a gép előtt, hogy blogot olvasson, amikor odaát strandolni, meg motorozni is lehet már?!? (Persze tudom: a munkaidőt is el kell ütni valahogy...) Na jó: nem akarok eltűnni a szezonális divatbloggerek süllyesztőjében, úgyhogy mesélek valamit.

A Yamahára egészen elfogadható mennyiségű kurvaanyázás felhasználásával végre felszereltem a fűtött markolatokat (kb. egy hónapja). Ezzel együtt már egészen komolyan néz ki a cockpit (a háttérben elhelyezkedő szeméthegytől vonatkoztassatok el):



A nyíllal jelölt a fűtés kapcsolója. A túloldalon egyébként az óra/olajhőmérő van. Mivel az XJR lég-olajos, ezért nem kell holmi szánalmas hűtővízzel foglalkozni, sőt: a kenéstechnikailag képzettebb olvasók nyilván azt is tudják, hogy tulajdonképpen az olaj-hőmérsékletet is - mind Celsius-ban, mind Fahrenheit-ben - hidegvérrel le lehet szarni. Végülis ezt tette az motor előző gazdája is (aki ezt az extrát felapplikálta), mivel az olajhőmérő akkor kezdett el működni, amikor én egyszer levettem a visszapillatót, és ezzel megszüntettem a bemenő vezetékek összepréselésével okozott zárlatot...

A markolatokat fűteni viszont 4 fokozatban lehet, amit ledek jeleznek vissza a kapcsolón (kék, sárga, zöld, és piros).

Egy havi tesztüzem után a következő tapasztalaltokat tudtam levonni:

1. Őszi vagy tavaszi (Zéland!) motorozásra bizonyos körülmények között kiváló; még a nyári kesztyűre is jól esik rákapcsolni egy kék fokozatot.


2. Az okosoknak, akik azt mondják, hogy a kézen/lábon kezd el először fázni a motoros - tényleg igazuk van.


3. Sajnos azonban egy egész Auckland-Hamilton-Aucklandhez (a 22-esen) még látszólag napos időben is elég karcsú.


4. Nem szabad olyan szituációba kerülni, hogy a max. fokozatot kapcsolni kelljen. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a marok-izzítás ellenére 20 km múlva valaki másnak kell a kezeidet pajszerral lefejtenie a markolatról.


5. A fűthető markolaton nyugvó kézre is kurvára esik az eső, de akkor pont ez a motoros legkisebb gondja...

Egy szó, mint száz: jó, ha van egy pár fűtött markolat az ember motorján, mert megéri a pénzét (pláne, ha az ember karácsonyra kapja ajándékba). Nem szabad azonban csodát várni tőle: a picsa-hidegben átélhető fogösszeszorítós "nem-mozdulok-meg-csak-érjek-már-oda"-élményt nem fogja kandalló előtti hintaszékes/pokrócos borostea-szürcsöléssé változtatni.